Ahol már nem nőnek virágok

A cinizmus korát éljük. Divattá vált a hagyományos értékek megkérdőjelezése, az emberi jóság, együttérzés elavult fogalmakká váltak. Görbe szemmel, lebiggyedt ajakkal tekintünk arra, akit szemmel láthatóan megráz az afrikai éhezők, a háborús árvák, a közel-keleti menekültek látványa. „Irgalmasságot akarok, nem áldozatot.” (Mt. 9, 13) – Talán soha nem volt még ennyire időszerű az evangélium üzenete, mint napjainkban. Kettészakadt világunk valósága: mi, a keresztények és ők, a nem keresztények. De életvitelünk és cselekedeteink olykor köszönőviszonyban sincsenek mindazzal, amit krisztusinak nevezünk. Adott egy regény, egy élettörténet. Egy tisztaszívű fiatal lány nyakába veszi ezt az Életnek nevezett hatalmas kalandot. Keres, kutat válaszokat, magyarázatokat, s nem biztos, hogy mindig a remélt feleletet kapja. Keresése során olykor ridegen, máskor keserédesen találkozik az élet napos és árnyékos oldalával egyaránt: éhezés, nyomor, kilátástalanság – megannyi állomás. Vajon sikerül-e megőrizni lelke finomságát mindezen megpróbáltatások ellenére, vagy megkérgesedik, elfásul? Nagyívű regény, mely felöleli e háborúkkal, felkelésekkel övezett század közelmúltbeli eseményeit. A tévéhíradókból ismert helyszínek szembesítenek a tudattal: mindez itt zajlik a közelünkben, a szomszédunkban, s az oly biztonságosnak hitt burok bármikor szétpattanhat.                                                                           

Nővérem, Szűcs Borbála  Köszönöm a hitet.