Van egy régi kínai történet, amely el van mentve a telefonomon. Néha előveszem, amikor nagyon nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy szeretném — és most, az új év elején talán neked is jól jön. 

A történet így szól:

Egy idős paraszt elveszíti a lovát. A szomszédok sajnálkoznak: „Micsoda balszerencse!”

A paraszt csak annyit mond: „Lehet.”

Másnap a ló visszatér — és hoz magával még egy vadlovat.

A falu ünnepel: „Micsoda szerencse!”

A paraszt csak annyit mond: „Lehet.”

A paraszt fia felül az új lóra, leesik, eltöri a lábát.

A szomszédok rémülten sóhajtanak: „Micsoda balszerencse!”

A paraszt csak annyit mond: „Lehet.”

Néhány nap múlva katonák érkeznek besorozni a fiatalokat — de a fiú törött lábbal otthon maradhat.

A falu csodálkozik: „Micsoda szerencse!”

A paraszt most is csak annyit mond: „Lehet.”

A történet lényege?

Hogy soha nem tudhatjuk, egy esemény mit hoz majd magával. A jónak tűnőből lehet nehézség, a rossznak tűnőből lehet ajándék. És sokszor csak évekkel később értjük meg, mi miért történt. 

Ahogy a Szívdobbanásnyi múlt-ban is írtam:

nem kell mindent előre tudni. Néha elég csak jelen lenni.

Ezért 2026-ra ezt kívánom neked — és magamnak is:

  • maradj a szívdobbanásnyi jelenben
  • engedd, hogy az élet néha meglepjen
  • ne csak a „nagy napokat” várd — a hétfőkben is van szépség
  • és ha valami rossznak tűnik, jusson eszedbe a  paraszt mosolya: „Lehet.” Lehet, hogy pont abból indul el valami jó. 

Kívánom, hogy az új éved tele legyen olyan apró, csendes, mindennapi pillanatokkal,

amelyek egyszer csak szívdobbanásnyi emlékké változnak. 

Boldog új évet kívánok, és köszönöm, hogy velem tartasz továbbra is. 

Érdekesség:

Kínában nem január 1. az igazi újév. Itt a kínai újév a valódi ünnep, amely évről évre „vándorol”, mert a holdnaptárhoz igazodik — és legalább annyira családi ünnep, mint nálunk a karácsony.

Hazautazás, együttlétek, közös étkezések, generációk találkozása: ilyenkor tényleg minden erről szól.

Ez a kép 2011 szilveszterén készült Kínában. Akkor még lehetett kívánságlámpást engedni az ég felé — ma már ilyet szinte sehol nem látni, és talán így van jól. 

Mégis szeretem ezt a régi fényképet:

Minden új év ilyen: elengedünk valamit — és útjára indul valami új.