A könyvbemutató számomra egy kicsit testenkívüli élmény volt: izgultam, sodort magával az egész, és közben alig hittem el, hogy tényleg megtörténik.

Még most is nagyon az események hatása alatt vagyok.

Mivel évente csak egyszer–kétszer jutok haza Kínából, nekem minden ilyen alkalom sokkal érzelmesebb.

És most ott voltatok.

Rokonok, család, barátok — annyi szeretet és támogatás vett körül, hogy még most is könnybe lábad a szemem, ha rágondolok. 

Sokan személyesen, sokan üzenetekkel voltatok velem — és mindez mérhetetlenül sokat jelentett.

Készültek fotók a bemutatón, de azokat most inkább megtartom magamnak — ez a pillanat most belül él tovább.

Ezzel a képpel szeretnék köszönetet mondani.

A nagymamám kedvenc virágával, a pünkösdi rózsával. 

Csendesen, szívből.

Köszönöm, hogy eljöttetek.

Köszönöm, hogy írtatok.

Köszönöm, hogy velem vagytok ezen az úton.