Ahogy közeledik az év vége, valahogy mindig bennem is átrendeződnek a gondolatok.

Köszönöm mindenkinek, aki idén velem tartott — az írásoknál, a könyvem útján, a kínai pillanataimnál, a kicsi és nagy történeteimnél. 

A Szívdobbanásnyi múlt megjelenése után most egy picit lassabban lélegzem. Dolgozom néhány új íráson is — van egy-két kézirat a fiókomban, amiről nem tudom, lesz-e belőle valaha könyv, vagy csak én őrzöm majd őket csendesen magamnak.

Őszintén: nem tudom, mikor lesz újra erőm és időm egy teljes könyvre.  

Egy könyv szép, de közben nagyon sok: anyagilag, lelkileg, időben is. Mellette ott a munka, a saját életem, és az a sok apró egyensúly, amit nap mint nap próbálok kézben tartani.

De azt biztosan tudom, hogy mesélni fogok tovább. Kínáról. Könyvekről. Utazásokról. Apró érzésekről, amelyek csak úgy előbújnak a hétköznapból. Arról, hogyan próbálok jelen lenni — nem mindig tökéletesen, de mindig őszintén. 

És azt remélem, hogy ti is velem maradtok ezen az úton.

A következő évben is szeretnék adni valamit: egy gondolatot, egy mosolyt, egy ismerős érzést, egy kis szívdobbanást — bármit, ami nektek is jólesik.

A 2026-os év legyen olyan, amilyet szeretnétek.

És ha nem pont olyan lesz, akkor legalább legyen benne valami, amit magatokkal vihettek: egy tanulság, egy újfajta erő, egy váratlanul szép emlék — valami, amire jó lesz visszanézni. 

Köszönöm, hogy itt vagytok.

Köszönöm a sok üzenetet, támogatást, figyelmet.

És köszönöm, hogy együtt lélegzünk ebben a közös történetben.

Szívdobbanásnyi szeretettel kívánok mindenkinek gyengéd, fényes, jó új évet.