Név: MUREȘAN MÁRTA

Foglalkozás: Nyugdíjas gyermekorvos, PhD, IBCLC, Író

Kolozsváron élek, Erdélyben. Nyugdíjas gyermekorvos, PhD fokozattal, és egy laktációs intézet  igazgatója vagyok, aki számos orvosi cikket publikált idegen tudományos folyóiratokban, köztük két könyvet is, amelyeket a szakemberek és a szülők egyaránt használnak.

  Habár már gyermek korom óta írok, orvos lévén életemet a tudományban és az ellátásban töltöttem. A gyermekgyógyászati ​​pályafutásom megtanított a rugalmasságra, a gondoskodásra és a családok küzdelmeire; Az írásaim ugyanezt az empátiát viszik tovább az emlékezésről, a háborúról és a generációváltásról szóló történetekbe.

Most, 69 évesen, háromgyermekes anyaként és hét unoka nagymamájaként egyedi, életformáló perspektívát hozok az írásba – az emlékezetet, a háborút és egy generáció álmait kutatom a szépirodalom és a forgatókönyvírás révén. Visszatérés Námba, Az emlékek mögött című regényemet 16 éves koromban kezdtem írni. Akkor a Vér és Eper című film ihletett, amit 1971-ben a Balatonon láttam. És persze az erdélyi Dolgozó nő című folyóiratban megjelenő cikkek a vietnámi háborúról, a Lay Mai-i mészárlásról és az amerikai diákok háború ellenes tüntetései. Itthon nem volt miről írjak, kommunizmus volt, csak ha nem a kommunista pártról. A nyugati történésekről és a rock és pop zenéről a Szabad Europa magyar és román adásából értesültem és persze zenét hallgattam a Montecarl-i rádióban és a Noviszadiban is. 

A könyv átírása a vietnami korszak és annak mai visszhangjai iránti élethosszig tartó lenyűgözésből fakad. A háború nemcsak ázsiai csatatér volt – generációs szakadást is jelentett Amerikában és Európában. Azzal, hogy összefontam a ’68-as párizsi eseményeket, a vietnami háborút és egy veterán mai szemszögéből, egy történetet akartam elmesélni az emlékezetről: hogyan hordozzuk, hogyan kísért minket, és hogyan határozhat meg egy generációt.

Európai íróként egy az amerikai nézőponton kissé kívül eső perspektívát hozok. 89 után a tiltakozások, a változások és az illúzióvesztés történetei vettek körül, és megértem, hogyan hullámzanak át ezek a pillanatok a határokon. A regény nem csupán egyetlen ember traumájáról szól, hanem arról is, hogyan olvadt fel csendben egy egész generáció álma a világ megváltoztatásáról, és hogy ezek az emlékek miért számítanak még ma is.

Ebből a regényből vizuális narratívákat fejlesztettem ki, beleértve a képregényeket, és most egyfilm forgatókönyvét, amely új médiumba helyezi a történetet.

Remélem tetszeni fog a könyvem, az én generációm nézőpontját képviseli, ami abban az időben a nyugati ifjúság reménye is volt, a szabadság eszményé, a felszabadultság érzése, a világ jobbá tétele.