Ma van a Lámpás Fesztivál Kínában – 元宵节 (Yuánxiāo jié).

Ez a holdújév utolsó napja. A piros lampionok ma este különösen fontosak – fényt visznek az új évbe.

A kínai újév nem egyetlen nap. Hetekig tartó lassú átlépés egyik évből a másikba. Családi vacsorák, piros borítékok, tűzijáték, díszek az ajtón. És ma este a lampionok.

Ilyenkor édes rizsgolyót, 汤圆 (tāngyuán) esznek – a gömb formája az összetartozást jelképezi. A család teljességét. A kerek egészet.

(Bevallom, az édesség része hozzám kevésbé áll közel.)

Ahogy már meséltem, itt az év nem január elsején fordul át igazán. Szeretem, hogy az új kezdet akkor érkezik, amikor a fény már tényleg érezhető. És ma este mintha hivatalosan is lezárulna az ünnepi időszak – visszatérnek a hétköznapok.

De egy kicsit másképp. Mert a piros lampionok után mindig marad valami. Egy kis fény. Egy kis remény. Egy új kezdet érzése.