Vannak helyek, ahol érzed, mennyire kicsi az ember… és mennyire nagy a felelőssége.

A képen a Karola-gleccser látható Tibetben.

2018-ban álltam ott előtte — egy hosszú, kanyargós út után.

Őszintén? Nem volt könnyű. A magaslati levegőt nehezen viseltem, többször rosszul lettem, és voltak pillanatok, amikor nagyon kiszolgáltatottnak éreztem magam.

Tibet gyönyörű — de talán nem csak ezért maradt meg bennem ennyire.

Ha egyszer visszamegyek Tibetbe… már nem egyedül mennék.

A gleccserek csendben változnak. Nem csak olvadnak — sokszor szinte észrevétlenül tűnnek el. És közben mi is változunk — csak nem mindig vesszük észre.

 

Ma van a Föld napja.

Az óvodában már a legkisebbeket is — a 2–3 éveseket — tanítjuk, és próbálunk nekik példát mutatni arra, hogyan lehet környezettudatosan élni. Egyszerű dolgokon keresztül, hogy ők is megértsék: nem szemetelünk, vigyázunk a természetre, és amit lehet, újrahasznosítunk.

De a legfontosabb mégis az, hogy megszeressék ezt a világot. Mert ha szeretik, vigyázni fognak rá. 

És közben mi is tanulunk tőlük: lassabban menni, jobban észrevenni, és nem természetesnek venni azt, ami körülvesz minket.

Ti mit tesztek a hétköznapokban a Földért?