Részlet Alex Kiss a „Népek kora és jövője” című holisztikus esszéjéből
6. Egy népcsalád meghatározó belső folyamatai - belpolitika
„…a
keresztes hadjárataitok semmiképpen sem voltak sikertelenek. Az igaz, hogy azok
a területek, melyeket ebben az évszázadban visszahódítottatok, nem érték meg az
áldozatokat. Ugyanakkor azonban, bepillantást nyertetek a gazdaság egészébe, és
felbecsülhetetlen értékű politikai és tudományos tapasztalatot szereztetek. Mi
szívesen és buzgón keresztülvezettünk benneteket a gyárainkban, megmutattuk,
hogyan neveljük ifjúságunkat, megismertettünk városi közigazgatásunkkal és
jogszolgáltatásunkkal. Ti szorgalmas tanulóknak bizonyultatok, és megtanultatok
tőlünk mindent, ami jó. Megértettétek, hogy ez az évszázad már nem annyira a
lovagoké; sokkal nagyobb szükség van a tudósokra és a szakemberekre, az
építészekre, a fegyverkovácsokra, a mérnökökre, mindenfajta szakértelemre. Ti
fiatalok vagytok, fejlődtök, nemsokára utolértek, és el is hagytok bennünket“ (Feuchtwanger, 1996).
A fenti idézet is illusztrálja, hogy
többen is látták, hogy egyes népek „fiatalok”, azaz van Koruk, s hogy az időben változó. Mivel pedig egy népcsalád minden
népének Kora nő idővel, a népcsalád
szerkezete, s belső folyamatai is változnak. Mint már tárgyaltuk, ezeket
elsősorban a többségi nép határozza meg, ami általában egy Fiatalabb nép. Ezt tekintjük a népcsalád Gyermeknépének, aki persze lehet Ifjú, sőt akár Felnőtt
is. Az 5.7 táblázat azt mutatja, hogy
a különböző Korú Gyereknépek milyen
hatalmi szerveződési formákat részesítenek előnyben, s mi az adott Életkornak megfelelő világszemléleti,
vallási beállítottság.
Az 5.7 táblázatban az Érett
Felnőtt 1 még a felfelé ívelő, az Érett
Felnőtt 2 a már lefelé tartó (hanyatló) szakaszhoz tartozik. A mostanában
befogadott Gyermeknépnek az Idősebb jelentős számú populációt, a
muszlimokat tekintem. Az ő átlagos Koruk
2020-ban 17 év körül van. Mivel a Kor az időben nem lineárisan változik az
ő aktuális Korukat is külön
feltűntettem az 5.7 táblázatban (Gyn).
A nyugati gótok és a franciák
letelepedésének ideje között mintegy 800 év a különbség, azaz mintegy 26 egyéni
év. Ez hozzávetőleg egy generációnyi különbség, azaz ideális a Szülőnép-Gyermeknép viszonynak. Volt a
kettő közé eső Korú nép is a déli
országrészekben, akiket a kathar vallás fogott össze, de azt az 1209-1229 közötti
háborúban II. Fülöp Ágost leverte.
Nem véletlenül voltak ők „eretnekek”: a vallási lázadók minimum erősen Serdülő Korúak, tehát 15-17 Évesek. Az ekkor mintegy 32
Éves nyugati gótoknak ők hamarosan már komoly konkurenciát jelenthettek
volna. Tőlük megszabadulva már csak Gyermekkorú
népek maradtak, akik ekkor lettek Iskoláskorúak,
6 Évesek. Ők képezik a mai franciák többségét. Velük szemben egyértelmű
volt a nyugati gótok fölénye, így 1250 körülire a királyi/Szülői hatalom megszilárdulhatott Franciaországban.
Az időben ugorva próbáljuk meg
kitalálni, hogy milyen Korú népre
lehet jellemző az 5.6 ábra! A képen
harc folyik, és annak tétje majdnem tökéletesen a kép geometriai
középpontjában, a hölgy, a „Szabadság” combjai között van. Alapvetően erről
szól a „Szabadság”; ezt kell
megszerezni, a lehető legjobb nőt és vele a szaporodás lehetőségét. Ennek
érdekében kell leválni a szülőről/Szülő
népről, pénzhez, hatalomhoz jutni. A képen, a Szabadság képében a mindenkori
Éva látszik, aki kirángatja az ifjakat/Ifjakat
a gyermekkor paradicsomából és a szüleik/Szüleik
elleni harcra készteti. „Éva” mellei feltárásával még csak felvillant valamit a
jövőbeni lehetőségekből, de a tesztoszteronnal fejbúbig lévő ifjak/Ifjak erre ész nélkül követik, és szinte
bármit megtennének érte. Összeállva „fiúcsapattá” áttaposnak apáikon,
apagyilkossá válnak, ahogy azt az egyén szintjén Freud fogalmazta meg.
A szabadság fenséges hívó szava sem
takar tehát mást, mint a kényszert, hogy a nemi hormonjaink által diktált
kényszernek megfeleljünk. Így – bár ellentmondásnak tűnik - jól láthatóan még
maga a szabadságvágy is determinált. Igaz, hogy Időskorban is erős a
szabadságvágy, de annak idejét is a Kor
határozza meg. Időskorban már a
világi kényszerektől szabadulna az ember, hogy magát a lelki fejlődésének szentelhesse. S nem véletlenül használom
ezt a szót: a Szentek is ilyen Korú
emberekből lesznek.
5.7 Táblázat: Egy nép különböző Koraiban jellemző
hatalmi szerveződési formák, vallási viszonyok és ezzel összefüggő szellemi
áramlatok a nyugati gótok Gyerekeinek, a ma franciáknak nevezettek példáján
bemutatva közelítő évszámokkal. Gyn: Gyermeknép
|
egyén (éves kor) |
hatalmi szerveződési forma |
vallási viszonyok, szellemi áramlat a kezdeti Gyermeknép
szemszögéből |
a francia Gyerekek példáján |
|
kisgyerek (0-6) |
törzsek letelepedés előtt |
barbárság természetimádás, „öntudatlan” állapot, az „örömelv” követése |
900-1200 |
|
nagy-gyermek (6-12) |
hatalmi polarizáltság, kiskirályságok |
erős vallásosság gótika |
1200-1450 |
|
serdülő (12-18) |
stabil hierarchikus (hűbéri) rendszer, országok, birodalmak |
reformáció feléledő kritikai szellem reneszánsz |
1450-1650 |
|
ifjú (18-24) |
nemzetté válás (függetlenségi mozgalmak) abszolút monarchia |
a Felnőtté válás szellemi
előkészítése: racionalizmus, észisten erősen kritikus szellemiség erős szabadságvágy igazságkeresés materializmus, empirizmus (Felvilágosodás) |
1650-1800 |
|
fiatal felnőtt (24-30) |
fokozatos hatalmi átmenet a Szülő-,
és a Gyermeknép között forradalmak
sorozata segítségével: köztársaság és császárság, váltakozása |
ateizmus érdekérvényesítés, harc, vér forradalmak a múlt eltörlése munka
|
az 1800-1900 (1789-1830-1848-1871 forradalmak is
ekkor) |
|
érett felnőtt 1. (30-36) |
A Felnőtté váló Gyereknép megérkezik a hatalomba
demokrácia |
ateizmus, érdekérvényesítés kiegyezés |
1900-1950 |
|
érett felnőtt 2. (36-42) |
A Felnőtté váló Gyereknép a hatalomban demokrácia |
ateizmus, érdekérvényesítés kiegyezés |
1950-2000 |
|
túlérett (42-48) Gyereknép: 17-21 év |
A volt Gyereknép (most már Felnőtt) új Gyereknépet fogad be a demokrácia kezdődő bomlása |
kezdődő animizmus (állat-, környezetvédelem, érzékenyítés), kezdődő
bomlási folyamatok, a határok elmosódása |
2000-2100 |
|
idősödő (48-54) Gyn: 21-30 év |
(új) Szülő- (új) Gyermeknép hatalmi harcok, jobb-, és baloldali diktatúrák és anarchia váltakozása |
újvallásosság; részben az új nép vallási köntösben jelentkező támadása
|
2100-2250 |
|
idős (54-60) Gyn: 30-48 |
a régi és az új nép egyensúlya; demokrácia |
azonos erejű Szülő és Gyermek istenek: (Isten és Allah egy szinten) |
2250-2450 |
|
agg (60-66) Gyn: 48-57 |
a hatalom átadása, az új Szülőnép (ekkor már Nagyszülő) „zsidósodása” demokrácia |
A Gyermekisten felülkerekedése:
a saját vallás feladása, a Gyermek
nép vallásának (iszlám) felvétele |
2450-2700 |
|
távozó (66-72) Gyereknép: 57-63 |
az új Szülőnép csak a háttérből
irányít („nyugdíjban”) „új zsidóként” |
A Szülőnép körében stikában
spiritualizmus, kivonuló, egofeladó (taoista jellegű), ill. szinkretista
vallások. ill. az eredeti vallása új köntösben; a Gyermeknépnél racionalizálódó
vallás (iszlám) |
2700-3000 |
5.6 ábra: Eugène Delacroix: A
Szabadság vezeti a népet
Amikor egy nép így érez, és ennek
megfelelően cselekszik, akkor kétségtelenül Ifjú,
vagy inkább Fiatal Felnőtt. Azaz a
francia nép az 1789-es forradalom idejében
közel 25 Évesnek megfelelő volt,
amit ez a kép is illusztrál. A fentiek szerint a nyugati gót Szülő nép abban az időben már 50 Év felett járt, akkorra már kissé
elege is lett a hatalomból, már inkább a pihenés, lenyugvás, a „Nyugdíjas”
évek felé kacsingatott. Vonzotta már a föld, a természet, az arisztokrácia, s a
Forradalmat megelőző időszakban maga a királynő is már pásztorlánykásat
játszott, a király fúrt-faragott, az udvarban a legrafináltabb szexuális
játékokat játszották, és sokuk mosolyogva ment fel a vérpadra. A nagyobb
ellenállást a feltörekvő Fiatalokkal
szemben nem is az eredeti nemesek fejtették ki, hanem a frissen nemessé váltak,
akik Korukat tekintve sokkal közelebb
voltak a Fiatal néphez (ha nem
egyenesen oda tartoztak), mint a Szülőkhöz.
Mintegy 2100 évet venni egy nép
átlagos életkorának nem tűnik rossz közelítésnek. Ez sok nép látszólagos
életkoránál hosszabbnak tűnik, de ez - még nagy népek esetében is -azért lehet,
mert „Nyugdíjas Korukban” már gyakorlatilag nem veszünk tudomást a
létezésükről, hiszen ekkor már más nép veszi át a hatalmat, az „látszik”. Ettől
azonban még az Idősödő nép egyedei
léteznek, tevékenykednek. A Lefelé menet is hozzávetőleg annyi ideig
tart, mint a Felmenet.
Ha a 2100 évet az egyén 72 évesnek
tekintett átlagéletkorával vetjük össze, azt látjuk, hogy 1 Népév átlagosan mintegy 30 évnek
feleltethető meg, ami nagyjából meg is felel a generációk közötti különbségnek.
Semmi szükség nincs tehát semmiféle katasztrófához egy nép kihalásához, az
egyénekhez hasonlóan a népeknek is kitelik az ideje. Eltűnésüket persze
meggyorsíthatja egy katasztrófa, de a nélkül is minden nép elenyészik közel
2000 év alatt. Hogy a zsidók, vagy a romák ennél hosszabb ideje jelen vannak
nem cáfolja ezt az elméletet, hanem azt mutatja, hogy a zsidók és a romák nem
egy nép, ami valamikor nagyjából
kialakult, hanem egy hajdan létezett nép, ami állandó külső utánpótlást kap,
ezért nem fogy el. S lehetnek talán az Aggastyánkort megélő népek, ahogy
egyének is, de 3000 Évnél idősebb nép
aligha képzelhető el.
Élettartama alatt egy nép
fokozatosan Cseperedik fel, míg ezzel
párhuzamosan Szülei Idősödnek, így viszonyuk állandóan
változik. Materialista szemszögből áttekintve pl. a hosszú múltra visszatekintő
kínai történelmet, úgy tűnik, mint ha az alapvetően nem állna másból, mint hogy
egy ideig az anyagi javak túlnyomó része egyre kevesebbek kezében koncentrálódna;
majd az erős koncentrációt gyakran forradalom követi, mire a javak elosztása
megint kiegyenlítettebb lesz. Ezt követően viszont a javak újra kezdődő koncentrálódásával
a ciklus újra kezdődik. Ez a folyamatosan ismétlődő jelenség a kínai
történelemben nem mást tükröz, mint a mind újabb Gyermeknépek Felnövekedését. Amíg a Gyermeknép Gyermek, addig a pénz, a hatalom túlnyomó része a Szülő nép kezében van. Ahogyan nő fel a Gyermeknép, úgy részesedik ebből egyre
nagyobb mértékben, de csak a Fiatal
Felnőtt Korát követően kerül a Szülő
néppel közel azonos anyagi szintre. Még később a Felnőtté vált nép befogad egy Gyermeknépet,
aki persze megint csak szűkös anyagiakkal rendelkezik, akiket valahonnan a
világból, különböző országokból fúj össze a szél. Így aztán az anyagiak
eloszlása megint csak nagyon egyenetlen lesz egészen addig, amíg ez a nép is Felnőtté nem válik, és szintén
kiköveteli a maga jussát.
Egy terület történelme tehát az
egymást követő népek Generációinak
váltakozásából áll össze. Ez a legjobban talán Indiában látszódik, ahol a
kultúra alap rétegei évezredek óta változatlanok, holott jól dokumentáltan az
óta népek sokasága érkezett a területére. A Gyermekek
azonban sok mindent átvesznek Szüleik
kultúrájából és maguk is továbbadják azt saját leendő Gyermekeiknek. Még
akkor is ez történik, ha az egymást követő népeket óriási időköz választja el
egymástól, ahogyan az volt pl. Európában az antik és a keresztény kultúrák
között. Közeledve az Ifjú Korához,
hosszú évszázadok szinte teljes írástudatlansága után megérett rá az új európai
ember, szó szerint még a föld alól is előkaparta az antik kultúra fellehető
maradványait, hogy az ott megszerzett tudást tovább vigye. Nyilvánvalóan egy Kamasz, vagy akár Ifjú sem képes még egy Felnőtt,
vagy Idős nép tudását teljes
mértékben belülről is megélve magáévá tenni, de fokozatosan egyre több minden
átszivárgott belé a korai kereszténység idejében szinte teljesen megsemmisült
antik kultúrából.
Friedell (1989) tökéletesen látta az
egyes korszakok „hangadóit”, akik meghatározták a társadalom működését. „A középkori társadalomnak a lovag és a
klerikus adta meg ábrázatát: most a polgár és a kézműves lesznek hangadók, sőt
a paraszt is kezdi magát érezni.” Ez könyvünk nyelvén azt jelenti, hogy a
középkorban még a Szülőnép, az Apa (a lovag) és az Anya (a klerikus) formálta alapvetően a társadalmat, az újkorba
fordulva viszont már a Nagyobb Gyerekek
(a polgárok és a kézművesek) is kezdenek mind jobban beleszólni a társadalom
alakulásába. Pontosan emiatt lesz az újkor olyan jól elválasztható a
középkortól, ezért változik meg annyira a világ. Sőt ekkor már a Kisebb Gyerek, „a paraszt is kezdi magát
érezni”, azaz kezd kialakulni az öntudata, az egoja, hogy aztán idővel majd ő
is egyre intenzívebben hallassa a hangját. Azaz a Szülők mindinkább háttérbe szorulnak, s előbb az Idősebb, majd a Fiatalabb Gyerekek veszik át a társadalom irányításának egy részét,
s tevékenységük mindenen otthagyja bélyegét. Ezzel a népcsalád új korszakába,
az újkorba lép.
A Gyermek népek nődögélése közben időnként köztük és a Szülő népük között Koruktól függő feszültségek támadnak. Ezek általában csak kisebb
súrlódások: dörmögnek pl., ha nem kapnak meg valamit, kifigurázzák a hátuk
mögött a Szüleiket, kritizálják őket,
stb. Hevesebb összetűzésekre azonban Gyermekek
és Szüleik között inkább csak
krízishelyzetekben, pl. éhínség esetén kerül sor, vagy ha a Szülők tényleg a megélhetésüket, vagy
akár a létüket veszélyeztetik. Az ilyenkor kialakuló mozgalmakat
parasztfelkelésnek szokták nevezni.
A
Gyermeknép Serdülőkorában az ellentétek vallási köntösben jelentkeznek már csak
azért is, mert ekkor még a Gyermek
maga is bizonytalanul áll a lábán, Félig
Még Gyermek, s ezért hívő, de Félig
Már Felnőtt, ezért istentagadó. A Szülők
világnézetében, vallásában burkoltan őket magukat is támadja, a róluk való
leváláshoz ez a korszak elkerülhetetlen. Ez a vallási reformáció és a vele járó
vallásháborúk időszaka.
A Gyermek és a Szülő
közötti Nagy Összecsapás azonban
akkor következik be, amikor a Gyermek
is a Felnőttkor küszöbére lép és a Felnőtté váláshoz, a gyermeknemzéshez
anyagiakra, ahhoz pedig hatalomra lesz szüksége: ez a Forradalmak ideje. A
forradalmi erőt a Szülő
megpróbálhatja más irányba terelni. Áttelepíti pl. a Fiatal Felnőtteket kevésbé lakott területekre, ha pedig az így
létrejött gyarmatokra nem távozik el elég Fiatal,
akkor a Szülőnépek megpróbálják
egymás közötti háborúkban levezetni a népességfelesleget: ilyenek voltak
például a napóleoni, vagy a hitleri háborúk. Ha egyik eljárás sem elég
eredményes, akkor elhúzódó polgárháborúkra, ennek folyamán változóan jobb-,
illetve baloldali diktatúrákra (a Szülők,
illetve a Felnőtté váló Gyermeknép
diktatúrájára), a köztes időszakokban pedig főleg anarchiára lehet számítani.
Ez a folyamat a hatalom részleges átadásával jár, azaz az azt „kiérdemlő” Fiatalok fokozatosan beépülnek a
hatalomba. De általában a fenti megoldások valamilyen kombinációja szokott
kialakulni. A 18-19. századi Franciaország pl. gyarmatosított is, forradalmat,
polgárháborút és háborút is produkált, s csak mindezek együttes segítségével
sikerült a 19. sz. második felére valamennyire konszolidálni az országot.
Amennyiben egy viszonylag nagyszámú
nép Elegendően Érett Korába lép, teljesen leválhat a Szüleiről, megcélozhatja a teljes
önállóságot, akár önálló állam létrehozását is. Ennek módja sokszor
függetlenségi harc. Ily módon vált le például a Németalföld a Habsburgokról,
vagy a csehek és a szlovákok az Osztrák-Magyar Monarchiáról. Amikor a Szülőnép már kezd Idős lenni, a fogadott Gyermeknép
pedig még nem elég erős a hatalom teljes átvételéhez, császárság jöhet létre.
Ilyenkor a Szülőnép
maszkulinizálódott női birtokolják a hatalom oroszlánrészét, amihez mind saját
férfijaiktól, mind fogadott Gyermekeiktől
kapnak némi segítséget. Ilyen volt például Róma Augustustól a bukásáig.
Minden egyes Korban megvannak a Szülő
nép elleni lázadás különböző lehetőségei. Lehet durcizni, hisztizni, testi
erőszakhoz folyamodni, kicsúfolni, kritizálni, karikatúrákat készíteni róla,
pletykákat terjeszteni, összefogni ellene csakúgy, mint az egyének esetében. De
minden Korban megvannak a
legtesthezállóbb módszerek. A durci, a hiszti, a papok, uraságok kigúnyolása
pl. a Gyermekkorra jellemző
leginkább, a vitairatok készítése, a hatalom nyílt, erőteljes kritizálása az Ifjakra. Mindezek segítségével egyre
erősödik a Növekvő nép, fokozatosan
élesítgetve a körmét, az agyát, mind több képességre és hatalomra szert téve,
míg készen nem áll a hatalom nagy részének átvételére.
A fő szellemi áramlatok a
Növekedés különböző időszakaihoz köthetők. Kora növekedésével és az ezzel járó szellemi, fizikai változással a
nép világnézete is folyamatosan, időnként ugrásszerűen változik. Az egymást
követő világnézetek, szellemi áramlatok viszonylag jó elkülöníthetősége ennek
az időről-időre bekövetkező ugrásszerű fejlődésnek köszönhető. A Szülőkkel való jelentősebb
összecsapások, leginkább a „végső” Nagy
Összecsapás, a Forradalom pedig mindig erőteljes szellemi előkészítéssel
jár. Erre a legjobb példa a francia forradalmat megelőző Felvilágosodás. De
szüksége is van egy népnek mind a testi, mind a szellemi, mind a lelki
értelemben vett Felnőtté válásra
ahhoz, hogy valóban önálló lehessen. Ha azonban elérte egy nép a fejlettségnek
a megfelelő fokát, az általában be is következik. A Szülő nép kritizálása
az újonnan Felnőtté váló nép oldaláról azonban nemcsak a
leválás előkészítése és a szellemi csiszolódás miatt fontos, hanem mert neki
már a Szülei hajdani környezetétől
eltérő körülmények közé kell beilleszkednie. Ebben az új társadalmi, gazdasági környezetben a Fiatal nép elvileg már
kompetensebb, mint Szülőnépe volt. A
leválási kényszer miatt a történelem egy jelentős részében az egyik legfőbb
kérdés a szabadság kérdése volt, ami pedig kéz a kézben jár a vallásosság
mértékével. Mindkettő mértéke a Szülőktől való távolság nagyon jó
kifejezője.
