Számomra fontos, hogy biztonságos környezetet teremtsek a kisgyermekek számára. Akkor tudunk nekik csodákat adni, ha biztosítjuk számukra az örömöt, a sikerélményt, és növeljük az önbizalmukat. Így ők is elhiszik, hogy mindenre képesek, s boldogan „hozzák le nekünk a csillagokat” az órákon. Mi pedig ettől kapunk szárnyakat, és az „adok–kapok” elvén egymást motiválva, szeretettel feltöltve folytatódik tovább munkánk körforgása — Einstein gondolatához hűen:

„Én sosem tanítom a diákjaimat, csak próbálom megteremteni a feltételeket, amelyekben tanulhatnak.”

Ezek a kedves verses-mesék is azért születtek, hogy egy kis varázslatot csempésszenek a betűk világába, Áperenciától a Zsüveghegyig. Eleinte csak rövid, szerény versikék voltak, aztán a gyerekek lelkesedése motivált, és a versek velük együtt nőttek, gazdagodtak.

Remélem, nektek is annyi örömet adnak, mint amennyit a gyerekeknek adtak az órák varázslatos pillanataiban. Ezek a versek értük és miattuk születtek.