Vannak versek, amiket nem felejtünk el — csak magunkban mondjuk tovább. 

Ma van a költészet napja.

És van valami, amit talán a legjobban hiányolok, hogy nem tudok a gyerekeknek magyarul olvasni. Nem tudok nekik magyar gyerekverseket mondani, úgy, ahogy bennem élnek.

Pedig annyiszor eszembe jutnak.

Otthon van egy könyvem Petőfi Sándor gyerekverseivel — és az elején ott van a Bóbita.

Gyerekkor, hangok, ritmusok, amelyek valahogy mindig visszatalálnak.

És közben arra gondoltam, hogy milyen különös: más nyelven tanítok, de vannak szavak, amelyek csak egy nyelven tudnak igazán megszólalni.

 

Nektek mi a kedvenc gyerekkori versetek?

 

Petőfi Sándor : A Tündér (Bóbita)

 

Bóbita, bóbita táncol,

Körben az angyalok ülnek,

Béka-hadak fuvoláznak,

Sáska-hadak hegedülnek.

 

Bóbita, bóbita játszik,

Szárnyat igéz a malacra,

Ráül, igér neki csókot,

Röpteti és kikacagja.

 

Bóbita, bóbita épít,

Hajnali köd-fal a vára,

Termeiben sok a vendég,

Törpe-király fia-lánya.

 

Bóbita,bóbita álmos,

Elpihen őszi levélen,

Két csiga őrzi az álmát,

Szunnyad az ág sűrűjében.