Elég sok ember érdeklődik a festészet iránt. Lehet azért, mert gyermekként mindenkiben él a művész. Azt szokták mondani akinek tehetsége van rajzol, akinek nincs, tanítja. Nem értem ezt a mondást... rengeteg tehetséges művész tanít! 

  Ezen a gondolaton merengett mikor egy buszmegállóban felfigyel egy hirdetésre, ami ingyenes tanulási lehetőséget kínál egy gyors lefolyású festészet-rajz kurzus keretében. Sokat hallani hasonló kurzusok sikereiről, olyan emberekkel reklámoztatják magukat akik alig-alig értenek a művészethez, és a hét végére meseszép festményeket készítenek. Gondolta magában Tamara miközben lefotózta a hirdető plakát elérhetőségeit.

Szeretem a szkeptikus embereket, ők feszegetik az emberi gondolkodás határait.


Ez egy esős nap és szomorkás idő! És mikor hasonló dologba botlik az ember, vagy önmagáért vagy pedig valakiért kezd érdeklődni a lehetőség iránt. Jelen esetben Tamara a meglévő kapcsolatát próbálja új lendületbe helyezni. A lényeg a lazaság! Hiszen még ő maga sem döntötte el, hogy akarja fojtatni a meglévőt vagy kilép belőle. Konkrétan azt se tudja mi a legnagyobb probléma, csak annyit érez, hogy nem boldog. A barátja beleegyező természet. A lelkesedés hiányával megfűszerezve. Szerinte teljes időpazarlás ez a tanfolyam és nem is érdekli egy kicsit sem, de nem azt mondja amit gondol, hanem amit kell mondani: Igen, persze. Jó ötlet! ...a lényeg, hogy ingyen van, és nem pazarlom rá a pénzem. Csak valahogy túl kell élni azt a 3 hetet! ...azt' jó van!

Jó lenne egymás fejébe látni, nem azzal szembesülni amit ez a két ember önmagáról gondol, hanem amit a párja lát benne, mert van olyan, hogy azt mondod a partnerednek, hogy "már nem érzek irántad semmit!" és mikor (jogosan) megsértődik és elmegy, az ágyba kucorodva pia mellett sírsz. Szóval mi a valós érzelmeket pontozzuk.


A srác úgy látja, a barátnője egyfolytában lelkes valamiért. A baj az, hogy ez a lelkesedés sehova nem vezet. Gyorsan változtatja és nincs kézzelfogható eredmény. Eleinte csak az érzelmek voltak, az együttlét és a szerelmes csókok. Mikor ez kezdett leülepedni és beszélgetni kezdtek jó volt hallgatni, hogy érdeklődik egy csomó dolog iránt... De amikor az érdeklődése hetente változott, egyre nehezebb volt a fantasztikust látni ebben a nőben. A tükörkép vagy reflexió erre a változékonyságra pedig a fásultság! A nő azt látja, hogy a szerelme mindenre indifferensen bólogat. És szép lassan nem a finoman izmos vállát és a szexin duruzsoló hangját kezdi figyelni benne, hanem arra fókuszál, hogy a párja mennyire érezhetően unatkozik vele.


Van az a vicces megfogalmazása, mikor kijelentsük: új életet akarok kezdeni! Viszont ennek a kijelentésnek az a csapdája, hogy ahhoz meg kell halni... Ezért itt csak egy új fejezetet szeretnénk kezdeni és a jelenlegit feszültségmentesen lezárni. Ez az érzés abból fakad mikor valaki belül üresnek érzi magát... Ez az üresség is tud fájni, mert mi érzelmekre vagyunk beállítva. És most Debóra is eljutott arra a pontra, amikor érzelmileg üresnek érzi magát. Szeretné, ha valaki súgna neki, ha valaki megmondaná mi a helyes, vagy merre kéne mennie, ahhoz hogy az a bizonyos új fejezet elkezdődjön. Azt szokták mondani, hogy csak figyelned kell és a jelek ott lesznek körülötted! Persze a hétköznapi ember hajlamos csak akkor jelnek minősíteni valamit, ha az pont megfelelő számára.


 Debóra az érzelmi kiégés tetőpontján, egy fehér vászon előtt áll, egy teremben ahol festőállványok veszik körül. Hamarosan egy tanfolyamon, olyan embereknek fog előadást tartani, ahol az érzelmek segítségével kell művészit alkotni, pedig neki most nincs semmi lendülete ehhez. Felírja nagy betűkkel a vászonra. MERRE TERVEZZEK?! és ezt annyira színpadiasnak érzi, hogy le is fotózza a telefonjával. 


E közben az előtérben szépen összegyűltek a résztvevők.

Tamara és Marcell kissé félrehúzódva beszélgetnek.

  A tanfolyam minden eszközét biztosítják!

  Semmit sem kel venni... Heti háromszori alkalom és három hétig tart.

  Figyelsz te egyáltalán rám?

  Igen, persze, heti háromszor!

  Ha nem érdekel ülhetünk a szobába is!

  Minek? Hogy mindketten a saját telefonunkat bámuljuk? 

  Nem! Akár szeretkezhetünk is...

  Hagyjuk. Fáj a fejed! Magához húzta Tamarát és megpuszilja a feje tetejét.

  Rengetegen vannak...

  Gyere, akkor menjünk be mi is, nehogy lemaradjunk

  Hallatszik az iróni a hangodban...

  Ne kontrollalj! Itt vagyok nem?



Már nincs sok idő, hamarosan kezdődik az óra. Debóra kinyitja az ajtót és lassan mindenki elindul befele.

  Elegem van az esőből, muszáj szenvedni ezektől a szúnyogoktól?! És ezzel a lendülettel lecsap egy vérszívót a karjáról. ...a hangra sokan felfigyelnek ... hát ez nem a legjobb bemutatkozó!

  Ha nem érdekel nem kell szenvedned! 

  Érdekel! Fejezd be!

Ezt a vitatkozást már Debóra is elcsípi, messziről látszik rajtuk a diszharmónia. Vajon mit fognak rajzolni?

Mindenkinek megvan a saját drámája, és ahol sok ember van, a feszültség arányosan nő a tömeggel. De ez a kezdeményezés a művészetről szól és a feszültséget a vászonra kel helyezni. Debóra jókorát csapott a saját karjára, és ez kicsit visszarántotta a jelenbe.


  Nagy professzionalizmussal magyarázza az alapokat. Már rengetegszer elmondta ezért betanult szövegnek minősül. Mindenki koncentrál és keresi azt a bizonyos gondolatot amit le akar festeni. A paramétereket amit első körben be kell tartani, megadta. Innentől önálló munka. Kicsit fura a hozzáállása és szinte észrevétlenül, de húzza az időt, mert még nem szedte teljesen össze magát. Most csend van, mindenki dolgozik és ez azt a célt szolgája hogy be tudja határolni azt hogy ki honnan indul... Közben észrevétlenül a közösségi hálót pörgeti. Meg is találja az ihletet, egy szerteágazó fa! Csinál egy képernyőképet a megfelelő pillanatban, majd szomorúan konstatálja, hogy a videóban az inspirációját pont ki akarják vágni. "Fűrészelni kell a fát, hogy el lehessen dönteni." 

 Nah, akkor nem festek fát!

Közben a háttérben művészkedők is hatalmas dilemmában vannak! El kel kezdeni az első képet.

  Kéne dönteni mit rajzolsz! 

 Ezt hallva, már Debóra is beleszól. 

 Ha van akinek nincs inspirációja, húzhat egy cetlit az ötlettárból! Bár főleg érzelmek vannak a pappírokra írva így lehetséges hogy nehezebb dolga lesz...

Úgy általánosságban az első órát a hallgatók jobban élvezik mint a koordinátorok. Körbe jár a terembe, tanácsot ad, mindenkivel beszél egy mondatot, majd visszamegy a saját vásznához és lefesti a firkálmányát. Megjött az inspiráció! Egy művész elképzelései mindig szövevényesek, és Debórának az a gondolata támadt miközben a vitatkozó párt figyelte, hogy mi lenne, ha lefestené a srácot úgy ahogy a szerelmének kéne látnia őt. Ez a perspektíva eléggé érdekes, mert amit egy szerelmes lát a párjában azt más nem láthatja. 


  A következő napok külső szemlélőnek átlagosnak tűnhet. Viszont Debórának jó volt visszagondolni arra a képzeletre, amikor elsőnek meg érezte a titokzatos srác rezdüléseit. Be lehet szerelmesedni egy pillanatba? Rengeteg ember meglepődne, ha tudná mennyire! Csak azt látod a képzeletedbe, hogy mosolyog, lassan rád pillant, érzed ahogy pezseg a bőröd és egész nap látod az arcát magad előtt. Lassabbá válsz, mert ugyan azt a pillanatot pörgeted magad előtt. Sajnos itt bekavar kettő gondolat! Az első az idealizálás! Debóra lefestette őt, de saját ízlése alapján idealizálta. A kép amit alkotott kicsit eltér a valóságtól. És ezt talán szándékosan csinálta, mert ez az alkotás nem egy megrendelés, hanem az ő művészi énjéből fakadt. Az arcvonásain is modifikált kicsit ezért lelkileg is eltérő hatást sugallt a kép. Közben a gondolataiban megteremtette a reakcióit is, így a valóság és a teremtő erő egyszerre két pályán indult el és lassan távolodik az idealizált személytől. Érdekes? Az az érdekes, hogy ki az aki felél irányul ez az út.


Debóra bódultan mereng az utcákon városnézés közben egy kellemesen szellős estén. Végül is mit kezd a szabadidejével az, aki havonta más városban tanít? Így sétált késő este mikor áthaladt a város "bulizónáján" és egy pub előtt meglátja Marcellt a baráti társaságával. 


Szőke fürtjei copfba kötve magas vékony és kellemesen mély rezgő hangja rendkívül izgató. Ezt azért tudja, mert ő volt aki megihlette munka közben és ahogy rápillantott a csókját érezte magán és a karjait ahogy átöleli. Nem szólt hozzá, csak annyit, hogy jó munkát, de a szemét azért legeltette rajta. Mindössze egyszer hallott tőle egy hosszabb mondatot, akkor is valami teljesen érdektelen dolgot mondott...

  Csak a hangjára emlékszem! ...és most itt van előttem. Nem tudja, hogy mennyire akarom őt és hogy ez egy jó alkalom, hogy megkaphassam. 

A tér elkezd torzulni és Debóra belép a képzeletébe.

Vesz egy jegyet a bárba és iszik egy italt. Meglátja a tömegben és a derekára teszi a kezét...

  Szia!

 Marcell közelebb hajol, nem érti amit Debóra mond, de ez csak egy trükk amit a pasik gyakran bevetnek hogy a szép nők közelségét érezhessék. A jó hír, hogy ezek szerint tetszik neki. Debóra természetesen teszi a nyakára a másik kezét. Most már komolyabban veszi és a szemébe néz. 

  Sötét van, de tudom, hogy halványzöld szemei vannak. Spicces és nem is nagyon érti a "miértet?" , de nem baj, majd vezetlek!

Közelebb húzza magához és lágy csókot ad a szájára. Érezhetően tetszik neki és már nem is gondolkodik. Most már ő is csókol a fenekébe markol és hozzá dörgölőzik.

 Ezt tipikus! Azért nyomul, mert barátnője van... ez egy csel, így koptatja le a nőket, hogy ne keljen lefutnia a kötelező köröket! Tehát hűséges természet, de érdeklődő! ..ez jó! Általában a csók után a csajok le is koptatják. ...hisz érezhetően lyukra nyomul! Olyan hosszú ideig tart, hogy már nem is emlékszik, hogy nem ő kezdeményezte. Felteszi Debórát a bárszékre és abbahagyja a csókot. Gondolkodik. Idáig még nem jutott el. Csak néz, hogy jól látja, hogy mennyire szép és kattog az agya, hogy "ez nem az én súlycsoportom, vajon mit akar?" Megcirógatja a haját és kémlelve nézi a kérdéseket a szemében!

  Te jól nyalsz?

  Igen, ha te is jól szopsz! 

Az agyában már ott az elválás, úgy érzi most tényleg el lesz hajtva. Még egy csók! 

  Inkább az a típus vagyok aki fizet érte! Tetszik a szád! Szeretném érezni!

   ...van barátnőm! Mentegetőzik Marcell, pedig a történtek után teljesen felesleges.

Kicsit össze van zavarodva, ilyen még nem volt. Cirógatja a nyakát, még egy finom csók, és a fülébe súgja:

  Tudom hogy kíváncsi vagy. Gyere próbáld ki milyen érzés. 

Egymás szemébe néznek, tapintható a vonzalom közöttük. Debóra leszáll a székről és húzza magam után. Marcell követi. Kinyitja a kocsija ajtaját és bezuppan a hátsóülésre. Nem Döntötte el, hogy beszálljon e vagy sem, de látszik rajta hogy kíváncsi a folytatásra. Végül is beül. 

  Nah gyere közelebb! 

Nőiesen mozdulatokkal a combja közé irányítja a szájat, puszit ad bugyin keresztül. Marcell vacillál, pedig abban a pillanatban, hogy az ajka lágyan hozzáértek már nincs vissza út. Ő még ezt nem fogta fel. Ekkor Debóra félrehúzza a bugyiját és most már belenyal. Nagyon lágy nyelve van. Erotikusan csinálja, Debóra hátra hajtja a fejem az izgalomtól és megfogja Marcell tarkóját hogy jobban érezze a mozdulatait. Most már jól is akarja csinálni, érzéki. Feljebb emeli a csípőjét és nézi a szép arcát. Kicsit gyorsít és az ujját is felcsúsztatja. Mély levegőt vesz és hátrahajtja ismét a fejét! 

  Ez tetszik? 

  Nagyon is! Csináld még! 

Visszateszi a száját és játszik még egy kicsit. Már nagyon az élvezet határán van és ekkor leállítja. Átment a vizsgán. Debóra arca kipirul az élvezettől. Érzéki és lágy csókok! Marcell megint zavarban van, nem volt még ilyen helyzetben.

  Vedd le a nadrágod! 

Szótlanul teszi amit kér. Debóra lehajol és puszit ad a farka hegyére, és lassan végignyalja. Felszisszen élvezi. Párszor bekapja és a nyelvével játszik. Halkan nyögdécsel. 

  Szégyenlős vagy? 

  Nem

  Akkor nézz rám!

Marcell kicsi szégyenlős de élvezi hogy ezt kérte tőle. A szemébe néz és bekapja tövig, lassan húzza ki a szájából és őt nézi közben. Nagyon élvezi a látványt. 

   Fogd össze a haj! 

Hanyag férfiassággal próbálja Debóra hosszú haját összefogni, közben nézi ahogy beveszi többször a szájába. Sötét van, de a szeme szinte csillog ahogy figyeli, lágyan és alig halhatóan liheg és picit ringatja a csípőjét. Abbahagyja a kényeztetést, elővesz egy óvszert és felgörgeti. Leveszi a bugyiját és az ölébe mászik. Túlságosan is jó, Debóra szinte rögtön elélvezett, Marcellnek még tart pár percig, látható, hogy visszatartja és szenved! Becsukja a szemét, átöleli Debórát erősen, megcsókolja a száját, érzi a nyelvét is. Még egy kicsit erősebben szorítja majd pulzál és elélvez. 

  Ne haragudj! 

Picit szégyenli magát, pedig Debóra mondta, hogy neki már jó volt. Cuki a mosolya és remeg a teste. 

  Nincs gond, jó voltál! 

  Leveszi az óvszert és zavartan felhúzza a nadrágját. Tétova mozdulatai vannak, kell neki a pozitív visszajelzés és érezhetően nem tudja hogyan viszonyuljon. De Debóra mit sem törődve ezzel csinálja azt amihez kedve van. Visszamászik a karjaiba, és szaglászni kezdi Marcell nyakát. 

  Hmm, jó az illatod és szép vagy! 

Pici csók!

  Nyugi mindjárt kifizetlek!

  Nem akarom, hogy fizess! Átöleli, és érezhetően érzi a kapcsolatot köztük. Naiv és kívánatos!

  Tetszik ahogy remegsz! Nem szexeltek a barátnőddel?

  De igen, de nem így. Mindjárt elmúlik. 

Beleszagol még egyszer a nyakába és csókolgatja. 

  Imádom a hajad! A fülébe duruzsol. Mélyen Debóra szemébe néz a halvány zöld szemével, sötét van nem látszik a színe, de Debóra tisztán emlékszik rá.


A tér ismét torzul és Debóra ki lép rajta! Ugyan ott áll a bár előtt, Marcell még mindig cigizik én Debóra észrevétlenül továbbhalad...

  Nincs is kocsim! Fantázia szállj ki a fejemből!



   


Ez az elősztory kizárólag a blogon olvasható, és a történet csak itt kezd kibontakozni. A sorozat második részét a következő blogbejegyzésben ismerheted meg, de a történet igazi folytatása már a könyvben vár rád. Ha kíváncsi vagy, hogyan folytatódik a történet, ne hagyd ki a teljes könyvet!


A teljes könyv itt érhető el!

https://konyvaruhaz.publio.hu/9789635747016-a-vandorlo-pillangokisasszony?search=Pillang%C3%B3kisasszony