Amikor 38 évvel ezelőtt beléptem az egészségügybe, nem gondoltam, hogy egyszer erről írni fogok. Akkor még hittem abban, hogy elég a szaktudás, az igyekezet és a jó szándék. Azóta tudom: ennél sokkal többről van szó.


Az egészségügy nem csak műszakokból és protokollokból áll. Hanem fáradt tekintetekből, el nem mondott történetekből, és abból a csendes küzdelemből, amit nap mint nap magunkkal viszünk haza.


Láttam betegeket kapaszkodni az utolsó reménybe, és kollégákat, akik már maguk sem tudták, honnan vesznek erőt másnap reggel felkelni. Mégis mentünk tovább. Mert ott volt az ember a másik oldalon.



Nem hiszem, hogy az egészségügyet egyik napról a másikra meg lehet változtatni. De hiszem, hogy másképp lehetne csinálni. Több odafigyeléssel. Kevesebb hallgatással. Több emberrel az ember mögött.


Ez a blog nem megoldásokat ígér. Inkább kérdéseket tesz fel. És történeteket mesél el – belülről.