NŐTAN, AVAGY AMIT EGY LEÁNYNAK TUDNI KELL

A XXI. század európai emberének természetes, hogy a lányok az elemi osztályoktól kezdve az egyetem elvégzéséig azonos oktatásban részesüljenek, s azonos teljesítményt nyújtsanak, mint a fiúk. Száz évvel korábban ez még csak kevesek álma volt, s küzdeni kellett a leányoktatás kiépítéséért, kiteljesítéséért. Erdély központi városában, Kolozsvárt a XIX. század végén három olyan felekezeti tanintézet is működött, amely több évszázados múltra tekinthetett vissza, s nagy nevű tanárok egész sorát tartotta számon Apáczai Csere Jánostól Brassai Sámuelig. De hivatásos leánynevelő vagy éppen tanítónő egy sem akadt köztük. Brassai életrajzában érdekes adatként említik, hogy pályája első évtizedében vidéki főúri kastélyokban leánynevelői és zongoramesteri tisztséget töltött be, s ekkor szerezhette nagy tudását. Az első kolozsvári intézetteremtő pedagógusnőnek a múlt századfordulón tevékenykedő De Gerando Antoninát tekinthetjük.De Gerando Antonina életútjának kezdete valóságos regénytémául kínálkozik. Anyai ágon a széki gróf Teleki család első ágának sarja, apja pedig egy módos, lyoni eredetű francia nemes családból született. Ez további pályáját több szempontból is meghatározta. Az anyai felmenők között ott volt nagyanyja, gróf Brunswick Karolina (1782– 1843), Brunswick Teréznek, az 1828-ban megnyitott első magyarországi óvoda alapítójának a húga. Brunswick Karolina 1805-ben gróf Teleki Imréhez (1771–1848) ment nőül, akivel aztán Kővárhosszúfalu kastélyában visszavonultságban éltek. A különc férj nagy könyvtárat gyűjtött, s jól hegedült. A házasságból három gyermek született: két leány és egy fiú.