EMBEREK ÉS DOLGOK 1945-BEN

„A háború jelenlévőbb, mint a béke, és az életnél még mindig jelenlévőbb a halál. Csak minden csatározás befejeztével zúghat fel a nagy vád, és úgy tűnik, igazán csak most pecsételődött meg azok sorsa, akik nem térnek vissza többé. Csak ma vetődik fel a gyászolók szívében a szörnyű kérdés áldozatuk értelméről, és ebből a vádból holnapra talán vádemelés válik, gyilkos viszály a végzet pusztító hatalmával. Mert az egyik számára úgy tűnt, korán befejeződött, míg a másiknak előnyösebb beteljesülés volt a győzelmi mámor, mint amit egy egész élet munkája nyújthatott volna neki. De hányan találták keménynek a háború mesterségét és keserűnek a halált, és ők sem kerülhették el sorsukat.” Marie Luise Kaschnitz (1901–1974) korának egyik legelismertebb írója és költője. Gazdag életművét, prózáját, verseit, esszéit és önéletrajzi munkáit a nemzedéki felelősségérzeten és a számvetés tehertételén túl az irodalom és a kultúra értékvédelme jellemzi. A második világháború utáni „nulladik órában” papírra vetett lírai esszéfüzére is ezen feladat jegyében készült.