Pipacsok a tengeren

Mit ​tehet egy szegény fiatal író, ha családjának pénzre, kisfiának cipőre van szüksége? Ír – a saját gyerekének. Ezt tette Móricz is 1906-ban. Ekkor jelent meg ugyanis ez a regénye először újsághasábokon folytatásokban. De nemcsak a honorárium, s siker is elmaradt. A bűbájos gyerektörténet több mint harminc évig várt a sárguló lapok fogságában, mígnem 1938-ban ismét az író kezébe került. Újraolvasásakor meghalt kisfia jut eszébe, az ő emlékére jelenteti meg regény alakban. A poétikus történet kis főhőse, Gabi gyerek a nagyapa parókiáján nyaral Galamboson, a Tisza mellett. Itt csöppen bele valóságosan is és képletesen is a tengerbe – a végtelen rónaságot elárasztó, tengerré dagadó árvíz kellős közepén. Szíve választottja, a kis piros szoknyás parasztlányka, Zsuzsika is a víz foglya. Neki akar imponálni, amikor is bátran útra kél a bajbajutottak segítségére siető öreg Bucsi bácsival csónakon. A sors megjutalmazza: ő menti ki az árból a magas fára menekült Zsuzsikát. De jaj, a kislányt más fiú várja a parton – Miska, a szerelmese. Hősünknek csak az ár sodorta hervadt pipacsok maradnak, amelyeket a „magyar tenger” egy kis szárazulatán szedett makrancos ideáljának.