LENGYELKÉRDÉS MAGYARORSZÁGON AZ ELSŐ VILÁGHÁBORÚBAN

1795-ben Oroszország, Poroszország és a Habsburg Birodalom végleg eltüntette Európa térképéről a Lengyel–Litván Köztársaságot, a lengyel államiság megszűnt. A 19. század folyamán több elbukott felkelést követően, a lengyel függetlenség visszaszerzésére az első világháború alatt nyílt valós lehetőség. Az ún. lengyelkérdés a háború kirobbanásának pillanatától foglalkoztatta a magyarországi nyilvánosságot, de a politika képviselői is kiemelt érdeklődéssel tekintettek rá. Jelen kötet az első kísérlet arra, hogy összegyűjtve és rendszerezve közreadja azokat a dokumentumokat, amelyek a lehető legtöbb szempontból megvilágítják a magyar politikai élet, a társadalom és a sajtó különböző irányzatainak álláspontját a lengyelkérdésről. Az itt közzétett dokumentumokat tematikus rendben közöljük. Az első részben a vármegyék törvényhatósági bizottságainak határozatait adjuk közre. A másodikban a magyar kormány (főképpen Tisza István miniszterelnök és Burián István közös külügyminiszter) lengyelkérdésben elfoglalt álláspontját tükröző dokumentumok kaptak helyet. A harmadik részben a Magyar Országgyűlés alsó házában lengyelkérdésben elhangzott összes releváns beszéd leiratát közöljük, végül a negyedik részben az 1914 és 1918 között a magyar sajtóban megjelent legfontosabb lengyel témájú cikkeket, tanulmányokat publikáljuk.A Bibliotheca Hungaro–Polonica előzménye a Palóczi Edgár által az 1929 és 1938 között szerkesztett Magyar–Lengyel Könyvtár. A kiadványsorozatot 2018-ban, Lengyelország függetlensége visszaszerzésének 100. évfordulóján újítottuk fel. A kötet a sorozat második része.