Don Ricardo Szellemcirkusza

Ha egy fára az utcán pénzt aggatsz, az emberek kilencven százaléka nem veszi észre. Hány ember venné észre, hogy egy olyan cirkuszi előadásra váltott jegyet, ahol szellemek az artisták?{MORE}Most azt gondolod, te biztosan észrevennéd, ha egy kísértet állna előtted… Miért? Tudod, hogy néz ki egy szellem? Láttál már valaha olyat? Nos, én már láttam, és nem vettem észre, hogy az egy szellem…

*

Ahogy az érzékszerveim kezdtek kiélesedni, úgy kezdett úrrá lenni rajtam a pánik. Először csak egy férfi hangját hallottam, érteni nem értettem, hogy mit beszélt, aztán egy homályos kép tárult elém. Lassan felismertem a hangot, Lebegő Lénárd volt az. Éppen felkonferált valakit.
Aztán egyszer csak, mint a tőr hegye, csapott belém a felismerés. Pánikolni kezdtem, próbáltam megmozdulni, de nem tudtam. Még a mimikám sem működött, úgy éreztem magam, mint egy sóbálvány.
- Hölgyeim és Uraim! Kérem, ne ijedjenek meg! A művér csak a show látványeleméül szolgál.
Ahogy ez a mondat elhagyta Lénárd száját, már mindenre emlékeztem, s rettegve vártam a véget. Már megbántam mindent. Ha tehettem volna, az egészet visszacsináltam volna. De már túl késő volt.
Aztán már csak a láncfűrész hangját hallottam…