Az ártatlanság

Lehetséges a zsarnokságban ártatlanság? Ahol zsarnokság van, ott zsarnokság van, ahogy az Urál lábánál fekvő zárt városban, Szverdlovszkban is. (Amit Jekatyerinburgnak alapítottak és ma is úgy hívnak, de a történet idején a jeles kommunista nevét viseli.) A főszereplő Alekszandr – a fogoly és egyben foglár – az állambiztonságnak dolgozik. (Ezt a történet során az állambiztonság megacélozása kedvéért másképp és másképp neveznek: Csekának, MGB-nek, KGB-nek.) Az éber állambiztonság gyanúját olyan felforgató írások keltik fel, mint például „A forma jelentése és a jelentés formája J. S. Bach zenéjében”, melyet az 1930-as évek zongoristája, Judin írt, aki fejsérülése miatt egy nagyszerű neuropszichológus orvos, Lozovszkij paciense a történet kezdetén. Az ő szakmai cikkében és a zenei hangolásról (a Wohltemperiertes Klavier létrejöttének előzményéről) álnéven írt könyvében sem nehéz felfedezni a szubjektivizmust, a történelmi fejlődés szükségszerűségében való kételkedést. Nem jár sok bonyodalommal az orvost börtönbe záratni, betegét nyomortelepre száműzni. A sztálinizmus folyamatosan megtalálja ellenségeit, az ártatlanság vélelme nem létezik. Főhősünknek az enyhülés időszakában nem könnyű feldolgoznia az állam biztonságáért a Judin-ügyben végzett szolgálatait. Ártatlan-e vagy sem, eldöntheti az olvasó.