A betűkböl épített palota

„Mikor ezt a könyvet elkezdtem írni, még nem tudtam pontosan, mit keresek benne.
Talán válaszokat.
Talán önmagamat.
Talán csak egy helyet, ahol a gondolataim végre csendben megpihenhetnek.
Az út közben rájöttem, hogy az élet nem mindig úgy történik velünk, ahogyan elképzeljük.
Vannak emberek, akik csak egy rövid időre érkeznek meg hozzánk, mégis mély nyomot hagynak bennünk.
Vannak történetek, amelyek nem azért születnek, hogy örökké tartsanak, hanem azért, hogy tükröt mutassanak.
Én is kaptam egy ilyen tükröt.
Volt idő, amikor azt hittem, elveszítettem önmagamat a kimondott és leírt szavak között.
Ma már tudom, hogy éppen azok vezettek vissza magamhoz.
A versek, az emlékek, a tarot lapjai, a gyerekkorom melege, a veszteségeim és az új felismeréseim együtt formálták ezt a könyvet.
Minden sora egy lépés volt egy hosszú belső úton.
És bár a paloták néha összeomlanak, a romok alatt mindig ott marad valami:
a hit,
a remény,
és az ember szíve.
Ha ez a könyv akár csak egyetlen embernek segít abban, hogy ne érezze magát egyedül a saját érzéseiben, akkor már érdemes volt megírnom.

Most pedig elengedem ezeket a sorokat.
Tedd őket a zsebedbe.”