Nekünk a Balaton

Egy családi nyaralás a története, úgy, ahogy azt a család tagjai - Öcsi, Mia, Fater, Muter, Nagyi - elmesélik.{MORE}

- A hatalmas, vörösen izzó tűzgolyó sosem akar alábukni a távoli horizonton. Pokoli hőség tombol. A panelcsókák kiterülve, szódavizet szürcsölgetve pihegnek konyháikban, szobáikban. A ventilátorok hangos zümmögéssel kavarják fel a mosogatórongy vastagságú hőséget. Néhol kinyílik egy ablak, és még több meleget enged be a már amúgy is forró, katlanszerű lakásokba. Távol, a Gellért-hegy felett lomha sárkányrepülő rója köreit, valahol villamos csilingel. Lent a parkolóban maszatos kölkök rúgják a bőrt. A lassan árnyékba búvó erkélyeken szomszédasszonyok pletykálnak. Két hajléktalan kannás bort iszogat a lépcsőház bűzös félhomályában. Izzik a levegő a melegtől, és a lakásokba szorult indulatoktól. A másodikon artikulátlan hangon üvöltözik valaki, lent a földszinten ütemesen dübörög a rá-rá hajrá. Vízipóló csapatunk most szerzett olimpiai bajnoki címet, Athénban. Apró örömök teszik elviselhetővé a szürke, unalmas hétköznapokat. A kilátástalanságtól, a munkanélküliségtől, a pénz utáni rohanástól feszültté, ingerültté, fásulttá válik az ember. Az élet már csak ilyen. Ilyenné vált. Szerelmek szövődnek, házasságok köttetnek, gyermekek születnek, majd hosszú évek rettentő súlya alatt válnak sérültté, gyűlölettel és haraggal elvált szüleik vasárnapi gyermekévé.

Vannak még családok…!?