Cetliregény

Milyennek látja saját magát és azt a rövidke, alig félszázadot egy olyan nő, akivel minden rossz megtörtént, amiről mások álmodni sem mertek: hirtelen halálok, a család elvesztése, saját sorsának kisiklása, s szinte hihetetlen újrakezdések és még több betegség... {MORE}Vannak tipikus női regények. Olyanok, amelyek több szálon és síkon, narrációval és egyes szám első személyben is elbeszélnek valamit akár többször is utalva ugyanarra az élethelyzetre, mintegy emlékeztetve a befogadót arra, hogy "Ne felejts el! Maradj velem! Légy részese a sorsomnak, hiszen ezért vetettem papírra soraim, mert fontos vagy nekem. Fontos, hogy emlékezz rám, az életemre, s ne kövesd el az én hibáim, okulj belőlük! S nézd a kort is, amelyben élnem kellett: nem volt a legjobb, de rosszabb sem annál, ami a mai magyar valóság... A regény 1962-vel indul, s egészen napjainkig ível, miközben a mindennapi életet, s a bennünk élő történelmet is korhűen követi. Írójának világlátása, s történelmi-, pszichés aspektusai több szinten próbálnak válaszokat adni a főhősben megfogalmazódó gondolatra, mely szerint: "Miért éppen velem, s nem mással történtek meg ott és akkor azok a dolgok, amelyek nyomorba és kétségbeesésekbe, betegségekbe taszítottak...Valahogyan azért mindig felálltam, mert voltak jó emberek körülöttem, s nem azért választottam magamnak ezt a sorsot, mert én akartam, hanem, mert ez volt a karmám, hogy az így megszerzett tapasztalataimmal és tudásommal talán éppen Neked is segítsek... Nem kell semmi mást sem tenned, csak elolvasnod, s hagynod, hogy az események Téged is magával ragadjanak!