SZOVJETIZÁLÁS ÉS ELLENÁLLÁS A VESZPRÉMI EGYHÁZMEGYÉBEN

A szerzőt e kötet írásakor az vezérelte, hogy Kőgl Lénárd életpályája mentén feltárja a papi működés határait és lehetőségeit az 1940-1960-as évek Magyarországán. A többfókuszú vizsgálat szükségszerűen interdiszciplináris megközelítést eredményezett, amelyben az egyéni életút bemutatása harmonikusan illeszkedik a társadalom-, politika- és egyháztörténeti keretekhez, utóbbiak ugyanakkor egyenrangú szerepet kapnak a pályarekonstrukció során, ami lehetőséget kínált arra, hogy egy életpályába ágyazottan váljon feltárhatóvá a szovjetizálás időszakának, majd a kommunista diktatúra egyházpolitikájának gyakorlata. A munka ahhoz is hozzásegít, hogy megismerjük a római katolikus egyházon belüli, elsősorban a hivatalos, az állam által kinevezett egyházi hierarchia és a békepapi mozgalmat elutasító papok közötti törésvonalakat. A szerző könyvében azt is igyekezett feltárni, hogy a pártállam által "reakciós" papnak elkönyvelt Kőgl Lénárd működési helyein miként tudott egy sor olyan sikert elérni, amelyek végeredményben azt látszanak igazolni, hogy a diktatúra által kontrollált vallásosság mindennapi gyakorlatában felismerhetők és kihasználhatók voltakaz autonóm egyházi élet irányába mutató lehetőségek.