Köszöntünk, Mária!

Mi is, a mai idők emberei állandóan úton vagyunk. Az egyik helyről futunk a másikra. Ma itt, holnap ott tesszük a dolgunkat. Itt, majd ott keresünk kikapcsolódást. Olyan emberekként élünk, akik az élményvilágukat állandóan változtatják. Lelkileg is vándorlunk. Más és más helyen, más forrásból veszünk lelki táplálékot. Ahhoz, hogy megmaradhassunk, hogy önmagunk maradhassunk, nagy szükségünk van egy otthonra; egy központra, ahová összegyűjtjük értékeinket.
Nekünk, magyaroknak, az otthon mindig nagyon fontos volt. A történelmünk nehéz korszakait, a török, az osztrák, az orosz hódoltságot népünk az otthonaiba visszavonulva vészelte át.
De ma a romboló erők beférkőznek otthonainkba, melyek így gyakran tele vannak feszültséggel és nem tudják azt nyújtani, amit várunk tőlük.
Mennyire szeretnénk, ha itt néha kipihenhetnénk, kipanaszkodhatnánk magunkat és feltankolhatnánk, új erőt, bátorságot nyernénk. De ugyanígy szükségünk van arra is, hogy otthon érezzük magunkat ebben a korban, ahol élünk...