Joódy Anna

„Megkérdezted, hogy mi a célom az írással. Mit várok, mit akarok elérni. Az első, ösztönös gondolatom az volt, hogy a magam szórakoztatására teszem. Azonnal rájöttem, hogy ez nehezebb kérdés, mint amit egy egyszerű mondattal el lehet intézni. De akkor meg mi? Amióta az eszemet tudom – és használom is –, bensőséges kapcsolatban vagyok a szavakkal, az ezekből épülő csodálatos kifejezésekkel. Azóta tudom és érzem, hogy nekem a magam szerény tudásával ki kell ezt használnom, minél szebben és a lehető legtöbbször. A falusi apró iskola magyaróráin erre volt is lehetőségem. Aztán az élet másfelé szólított. Egy emberöltőnek kellett eltelnie, hogy ezek a történetek újra előkeveredjenek az emlékezetemből. Addig meg csak raktároztam magamban azt a sok mindent. Sajnáltam volna elveszíteni…”