Emlékroham

Szétszakadó emlékek, testbe írt fájdalom, kimondhatatlan múlt. Az Emlékroham nem történetet mesél el a hagyo­mányos értelemben – hanem állapotot: egy elme belső zuhanását, ahol a határ test és lélek, valóság és képzelet között végleg elmosódik.

A versek nyers, sokszor sokkoló képei önpusztításról, hiány­ról, bűnről és szeretetéhségről beszélnek. A sorok nem kímélnek: kaparnak, tépnek, ismétlődnek, mint a visszatérő emlékek, amelyekből nem lehet szabadulni. 

Ez a kötet nem megnyugtatni akar, hanem szembesíteni. Egy töredezett belső világ lenyomata, ahol a fájdalom nem halkul el – csak formát vált. 

Az Emlékroham azoknak szól, akik nem félnek bele­nézni a legsötétebb rétegekbe sem.