Szabó-Czeczeli Ágnes

Szabó-Czeczeli Ágnes vagyok, edző, táplálkozási tanácsadó, életgyógyász és coach. Gyerekkorom óta sportolok, a mozgás mindig az életem része volt. Sokáig a testemet eszközként kezeltem: hajtottam, formáltam, teljesítményre kényszerítettem. Az elmúlt több mint tíz évben egy mély önismereti úton jártam. Fájdalmas veszteségek, újrakezdések és belső átalakulások kísérték ezt az időszakot. Elérkeztem arra a pontra, ahol világossá vált számomra, hogy ami eddig működött, már nem szolgál. A régi mintáim, szokásaim és működéseim felismerésre és újraírásra szorultak. Ez az út nem egyetlen módszeren keresztül vezetett. Kerestem, tanultam, próbáltam és tapasztaltam. Megérintett a pránanadi, a reiki, a családállítás, a számok misztikája, az asztrológia és a pszichológia világa is. Mindegyik adott valamit: egy darab tükröt, egy nyelvet, amin meg tudtam fogalmazni azt, amit addig csak éreztem. És ahogy egyre mélyebbre mentem, egyszer csak összeállt a kép: rájöttem, hogy látszólag különböző utakra léptem, de valójában minden egy és minden egyes lépés a szokásaim felismeréséhez vezet. És amikor ezt megláttam, megváltozott a kérdésem is. Már nem azt kerestem, hogy „mi a következő módszer”, hanem azt, hogy mi az, ami a hétköznapokban is működik. Mi az, ami nem csak nagy felismerésekben segít, hanem napi szinten megmutatja, hol csúszom el, mikor kapcsol be a régi program, és hogyan tudok visszatérni önmagamhoz. Elkezdett érdekelni, mi lehet az önreflexió leggyorsabb, legőszintébb formája, az a kapaszkodó, ami akkor is működik, amikor fáradt vagyok, túlterhelt, vagy amikor a tudattalan már átvenné az irányítást. Az Egy falat önismeret egy új életszakasz lenyomata. Egy időszaké, amikor már nem hajtottam magam, hanem megálltam és figyelni kezdtem. Amikor újra kellett írnom a kapcsolatomat a testemmel, a lelkemmel és az idegrendszeremmel. Amikor elkezdtem megérteni, hogy az önazonosság nem egy szerep felvétele, hanem annak felismerése, ki az, aki már nem szeretnék lenni. Negyvenéves koromig kizsigereltem a testem. Ma már tanulom szeretni. Az ítélkezésmentes figyelem és együttérzés megmutatta számomra és azok számára is, akikkel együtt dolgozom, hogy nem egy „B oldal” kezdődött el, hanem egy újjászületés a szabadság felé vezető úton. Ez a könyv azoknak szól, akik érzik, hogy változásban vannak, és készen állnak arra, hogy ne csak másképp éljenek, hanem másképp legyenek jelen önmagukban.