Tomkó Márk Zoltán

Tomkó Márk Zoltán (1995, Sátoraljaújhely) magyar író, Budapesten él és alkot. Regényeiben az önéletrajzi ihletésű tapasztalatok és a fikció határmezsgyéjén mozogva vizsgálja az elengedés, a veszteség és a belső csend kérdéseit. Írásait letisztult, nyers nyelvezet, mégis mély érzelmi intenzitás jellemzi. Alkotói világának visszatérő motívumai az éjszaka, a sötétség és a fény kettőssége, a magány tapasztalata, valamint a kimondatlan bíztatás – az a csendes jelenlét, amely nem ígér megoldást, de kapaszkodót nyújt. Szövegei nem válaszokat adnak, hanem teret nyitnak az olvasó saját felismeréseinek. Munkáira jellemző a mozaikos szerkezet: a történetek töredezett emlékképekből, belső monológokból és egymásra felelő részletekből épülnek fel. Írásaiban a fejezetek tudatosan kapcsolódnak a zenésztársakkal közösen létrehozott dalokhoz, amelyek nem kísérőelemként, hanem a narratíva szerves részeként működnek tovább. A zene így nem illusztrál, hanem folytatja és elmélyíti a történetet. Tomkó Márk Zoltán számára az írás és a zene közös célja az, hogy az olvasó és a hallgató megértve érezze magát – akkor is, ha a szöveg a veszteségről, a csendről vagy a sötétségről szól. Az alkotás nála nem magyarázat, hanem együttlét: annak felismerése, hogy a legbelsőbb kérdésekben sem vagyunk egyedül.