Sajó István

1954. február 17-én egy nagyon hideg, havas csütörtöki napon harmadik gyerekként születtem Csépán, egy tiszazugi faluban. Ekkor már apám, Sajó István a helyi földműves szövetkezet boltosa, édesanyám, Cseh Terézia háztartásbeli. Nagyapám, Sajó Lajos 1880-ban Csanyteleken született. Szülei, Sajó Lajos és Sebők Julianna kertészkedéssel foglalkoztak. Felesége, Sajó mamám, (Rieger Mária) 1887-ben Csépán látta meg a napvilágot. Anyai nagyapám, Cseh Sándor 1899-ben Csépán, szintén a Rákóczi utcában, csak néhány házzal arrébb született. A szülők - Cseh Sándor és Ákhim Krisztina -, kis földjükön gazdálkodtak. Cseh Sándor és Kecskés Terézia, nagyszüleim megismerkedése egy szüreti bálban, a Hérán féle vendéglőben történhetett, ahol a fiatal Cseh Sándor magasságánál fogva rendező volt és az éjféli lámpaoltás ideje alatt szabad volt a csók. Még annyit azért hozzáteszek: Sajó nagyapám igaz, hogy Csanyteleken született, de az elmondások alapján mindig is csépainak tartotta magát. Édesapja, Sajó Lajos Csépán született, Szegeden volt katona. Valószínűleg a szegedi piacon ismerkedett meg későbbi feleségével, Sebők Juliannával. Dédnagymamám szülei Csanyteleken éltek, kertészkedéssel foglalkoztak. Sajó nagyapámék heten voltak testvérek. Három lány és négy fiú. Nagyapám testvérei Csanyteleken maradtak. A leírtak alapján minden csépai és csanyteleki Sajóval és azok leszármazottaival rokonságban állok. Csépán rokon az összes Cseh, Fialka, Rieger, Balogh és ezek rokonsága. Egyszóval, dr. Oberna György szavait idézve: „Csépán az eredeti lakosság - 1723-tól a községbe fokozatosan betelepülő palócok - rokonsági kapcsolatban állnak egymással.” Az általános iskolát Csépán, a Gépipari Technikumot Szolnokon végeztem el. Két év katonáskodás után kezdtem el dolgozni a BVM Kunszentmártoni Gyárában. Itt éltem meg a rendszerváltást. 1995-ben őseim példáját követve „Sajó Diszkont” néven Csépán üzletet nyitottam. A nagy áruházláncok megjelenése után a mezőgazdaság felé fordultam, ahol még napjainkban is szőlőtermesztéssel foglalkozom. Három családom van. Egy leány és két fiú. Eddig négy lányunokám született. Amikor írok rájuk gondolva képzelem el, hogy számukra mit hozhat a jövő? Sajnos ők és társaik nagyon keveset tudnak gyökereikről, ezért is igyekszem annyira szűkebb hazájuk múltjának felelevenítését és az utókornak való megőrzését.