Burmai Teofil

Soha nem volt késztetésem arra, hogy bármiről is írjak. Nem vagyok a szavak embere, a fogalmazás mindig is nehezen ment. És mégis… Ez az én történetem. Szembejött, akár egy gyorsvonat. Mint egy szuper expressz. És nyomában felkapott a forgószél, felrepített a felhők fölé, egészen a csillagokig. Hosszú-hosszú időn át lebegtem, szárnyaltam, öröm mámorban úsztam, és nem tudtam, nem akartam földet érni. A delírium nem hagyott aludni heteken, hónapokon át. Kitöltötte minden valamennyire is szabad pillanatomat, telezsúfolta a fejem olyan gondolatokkal, melyek korábban évtizedekig nem foglalkoztattak. A realitás érzékelésem teljesen eltűnt. Mindent elborított egy olthatatlan lángolás, egy hullámzó, hömpölygő, magával ragadó áradat. És a világmindenség közepén ott állt ő, az Istennő, egy valóságos csoda, akinek a ragyogása felülmúlt mindent. Általa új értelmet nyer az élet, vele új időszámítás vehetné kezdetét. Motivál, inspirál, elbűvöl. És ez a varázslat korábban elképzelhetetlen képességet hoz felszínre. Az eredménye pedig egy verses kötet formájában ölt most testet.