Riel von Gran

"A nagyobbik lányom 4 éves lesz, épp a legjobb korban van, most fedezi fel a világot, elég kevés tapasztalattal és viszonyítási alappal, viszont teljesen tiszta mentalitással, mentesen mindenféle nézettől. Sokat tanultam tőle eddig is, de most olyasmit akartam, amit valaha én is tudtam, csak elveszítettem. Látni úgy, ahogyan ő, és elmesélni úgy, ahogyan látom. Ezért aztán nem őt ültettem az ölembe, hogy elmondjam neki mit kell látnia, hanem én térdeltem le mellé, és megkértem: mesélje el, mit lát. Amíg megvan a képességem, hogy egy gyerek szemével lássam a világot, hogy ne tegyek különbséget a valóság, és a belső valóság közt, addig tudok mesélni őszintén. Akkor mindenki el fogja hinni, amit mesélek, mert én is elhiszem. Megtaláltam az ajtót végül, most már nagyon vigyázok, hogy ne veszítsem el." (20101227)