Evelyn Stork

A kettősség jellemzi az életem: pedagógus és közgazdász végzettségem van, a számok világában dolgozom, és az írás jelenti számomra a kikapcsolódást. Tizenévesen nem elégedtem meg azzal, hogy álmodozzam, másokkal is meg akartam osztani ezeket az álmokat. Nem szóban, mert vannak érzések, melyek erősebben megérintenek, ha olvasod, mint ha hallod. Az írást egyfajta feszültséglevezetőnek is használtam: ha bánatom volt, és nem tudtam megosztani senkivel, hát leírtam egy régi kockás füzetbe. Mint sok-sok évvel később megtudtam, pszichológusok is ajánlják ezt a módszert, azzal a kiegészítéssel, hogy ha leírtad, dobd ki, égesd el, szabadulj meg tőle, így a gondod is tovaszáll. Dobjam ki ezeket a gyöngyszemeket? Mind fel tudom használni, hiszen mind tele van érzelemmel, feszültséggel vagy lehangoltsággal. Mindennapi munkám során a számok hideg valósága vesz körbe, esti kikapcsolódásként pedig újra előkerül a régi kockás füzet, és egy illat, mozdulat vagy hang kinyitja az íráscsapot.