Szilágyi Hajni

Több éve írok verseket, próbálgatom szárnyaim. Néha mély zuhanásban, hol pedig eget érő szárnyalásban...csak néha a landolás nem sikerül zökkenő mentesen... De nem adom fel! ...Látod, te is törött vagy, s mikor rád nézek, átlátok rajtad. Az összes fájdalmad, boldogságod ismerős. Mikor átnézek rajtad végtelennek tűnsz, és én üresnek érzem magam benned. Oly' annyira üresnek, hogy már-már azt hiszem, hogy teli vagyok, hogy benned én vagyok az egész világ... Ahogy a gondolatok futnak a végtelenbe, a betűk úgy jelennek meg előttem, és lesznek belőle szavak, és mondatok a hófehér papírlapon...és mindezt teszem, ott azon az oltáron, hol minden nap gondolataimmal a legcsodálatosabb embernek áldozom...