A szivárványnak az égen a helye

Voltaire szerint „A történelem olyan hazugság, amelyet a közmegegyezés szentesít” Személyes analógiám: A pride olyan hazugság, amelyet a média szent-es-ít.

Gigantikus birkanyáj gyűlt már össze mögötte, büszkén pride-olva a jószándék álcája mögé bújt farkasok által terelve. Kedveseim, ha be-e-e-fejeznétek a vonulást és jogok hajkurászását, ha levetnétek szivárványzászlós szemellenzőtöket, akkor meglátnátok kísérőitek szarvait és a terelőút végén ásott hatalmas dögkutat is. Elfogadunk benneteket, ahogy azt az utóbbi években már tanúsítottuk. Vettük az adást, megértettük, hogy emberi bánásmódot érdemeltek. Köszönjük, hogy felhívtátok rá figyelmünket.

A pride fekete bárányaként szólok követőihez és tagadóihoz is, hogy megmutassam azt a harc és gyűlölködés nélküli utat, ami a kút helyett egy olyan tisztásra vezet, ahol akár egy örök életen át is „legelhetünk”, létezhetünk és alkothatunk.

A szivárvány lesz az, amely mutatja az utat – az igazi és az ősi. Nincs más dolgunk, mint visszahelyezni az égre. Fekete színemet tekintsétek annak a kötelező háttérnek és alapnak, amely ahhoz szükséges, hogy a fehér fény is láthatóvá váljon. Bízom benne, hogy szemek fognak kinyílni, füldugók fognak kihullani és a fókusz át fog kerülni a hétköznapi álproblémák helyett az igazán lényeges dolgokra is.