Pornó 2.

Feltételezem, hogy aki ezt a könyvet a kezében tartja, már olvasta a néhány hete megjelent első kötetet. Ezt azért fontos előrebocsátani, mert néhány helyen utalás történik azokra a szereplőkre, előzményekre és történetekre, akik s amelyek már ismertek az első részből. Természetesen lehetnek olyan olvasók, akik nem ismerik az ezt megelőző kötetet, tőlük elnézést kérek.

       Ez a könyv durvább az előzőnél. Ez igaz, de az állítást kénytelen vagyok némileg finomítani. A helyzet az, hogy a pornóban dolgozó producerek és rendezők – törvényes keretek között – szinte mindent elvállalnak. A magyar piac kicsi, természetes hát, hogy a nyugat-európai és az amerikai megrendelők diktálnak. A hazai pornóipar szereplői kénytelenek megfelelni azoknak a trendeknek, igényeknek, amelyek tőlük függetlenül jönnek létre. Természetesen vannak kísérletek arra, hogy a producerek, a rendezők és maguk a szereplők is „alakítsák" az igényeket, sajnos nem túl nagy sikerrel. Egy dolog az, hogy kinek mi az álma, és egy másik, hogy a megrendelő mit hajlandó kifizetni.