PARLAGVÁRI PERESZTROJKA 5.

– András! Gyere ki egy pillanatra! – kezdte halkan, nyugodtan, aztán hirtelen stílust váltott, és ráripakodott a gyanúsítottra. – Maga pedig ne terpeszkedjen itten, hallja-e! Ha engemet meglát, pattanjon fel, és álljon vigyázzban! Hamar, hamar, ne mondjam még egyszer!
Ám mire a gyanúsított mozdulni tudott volna, már csak a becsapott ajtó tompa dörrenése emlékeztetett az ideges parancsnok villámlátogatására. A nyomozó vett egy mély levegőt, és lassan kifújta. Ez most nem az a pillanat, amikor összeveszhet ezzel a barommal, mert muszáj találkoznia az ügyvédnővel, amihez szükség van az ügyintéző autóra, ez meg az első haragjában nyilván azonnal visszavenné a kulcsot!
Az elképedten, tanácstalanul pislogó gyanúsítottra nézett.
– Maga csak ne zavartassa magát, Pál úr, üljön nyugodtan, és olvasson tovább, ez már az én gulágom!