Hatvanon túl

KATI

Csak azt akartam, hogy szeressenek. Ha már a rák mégsem bírt megölni. Szerethet-e bárki úgy, mint nőt, hatvanon túl? A válasz a mi történetünk.

MIKLÓS

Öregségemre nem szándékoztam egyedül maradni, de, hogy úgy mondjam, nem ápolónőt kerestem.. A Szent Bibliában olvasni: az Úr „Ad neked párt, hozzád illőt”. Egy idő után kezdtem ebben kételkedni. De aztán tényleg megadta. Mekkora mázlista vagyok!

"Ritkán fordul elő, hogy meghatott, gratuláló szavakat írjanak egy lektori jelentésben. De a szerző a XX. század utolsó két évtizedének stílusában olyan kiemelkedő művet hozott létre, hogy a mindenképpen kiemelendő, sőt felmutatandó. Sokban emlékeztetett Békés Pál, Fejes Endre elbeszélő modorára, s ahogy a szerző a szereplőket beszélteti, az különösképpen figyelemre méltó, biztos tollú, éles megfigyelő képességről tanúskodó (rejtőző?) színpadi szerzőt jelez.

A művet ‑ dramaturgiai átdolgozás után ‑ érdemes lenne színpadra vinni. A hétköznapok drámája biztosan jelentős sikert aratna."

Dombi Gábor

"A Hatvanon túl című történet megható, tanulságos és igen szépen van megírva. Két ember sorsa, akik közül az egyik érintett a rákbetegségben, a másik hosszú házasság után a párját veszítette el emiatt. A történet párhuzamosan leírja, hogyan próbálták a veszteséget feldolgozni és a végén hogyan találtak egymásra. Nagyon sok rákbetegséggel küszködő embernek tudna ez a történet segítséget nyújtani a sikeres megküzdésben és abban, hogy a reményt soha se szabad feladni, mert bárkit bárhogy ver a sors, ha ő elég erős, akkor talál kiutat és még boldogságot is."

Prof. dr. Simon Tamás
a Magyar Rákellenes Liga elnöke