Egy magyar kutatóorvos a XX. században

Dr. Földes István élete olyan, mint egy század krónikája – konyhától a katedráig, munkaszolgálattól a laborig. Szegény, de történetekben gazdag zsidó családból indul a háború előestéjén; az egyetemek kapui zárva, így szakács lesz, s e mesterség menti meg az életét a munkaszolgálat éveiben. Az utolsó hónapok bujkálása után jött el a felszabadulás. Ekkor esti-éjjeli műszakokból vezet az út az orvosi egyetemre, ahol munka mellett tanul, majd bekapcsolódik az országban éledező kutatásokba. Széles látókörű orvossá válik; munkáját négy különböző szakterület társasága is kitüntetéssel ismeri el. Az Országos Közegészségügyi Intézet Mikrobiológiai Kutatócsoportját, azon belül a hazai AIDS-programot is vezeti: tudás, fegyelem és emberség egymást erősítik. Nyugdíj után sem teszi le a tollat és a pipettát: az utolsó napig szolgál. E könyv őszinte önéletrajz: nem hősi freskó, hanem pontos, érzékeny tanúság arról, hogyan lehet a becsületből, szorgalomból és szellemi kíváncsiságból sorsot építeni.