Lépcsősoron

Habár még 30 éves sincs, Horváth Szabolcs, a tatabányai kortárs költő már olyan sikereket mondhat magáénak, amivel csak nagyon kevesen büszkélkedhetnek: jelenlegi, ötödik verseskötetével együtt már több, mint 700 írása jelent meg nyomtatott formában az utóbbi bő két év folyamán. Szabolcs írásait azonban nem csak a nagy számok, de az emelkedő minőség is jellemzi. Amellett, hogy könyvei rendre más-más oldalát mutatják be – egyféle mozaikos képet megörökítve az alkotóról – az egyre komolyabb témák egyre komolyabb stílust, egyre mélyebb lírai elmerülést igényelnek a szerző részéről.

A szerelem utáni vágyakozás, a mély gondolatok, az erőteljesebb képek segítségével a költő néhol kiemeli, néhol elrejti a környezetében és belső világában található szépségeket és hibákat, törekedik egy olyan kép kialakítására, mely – ha egyesek szerint nem is tökéletesen, de mindenképp – egy olyan szubjektív világképet tár elénk, amit a kötet végeztével is nehézkesen hagyunk magunk mögött…