KÉT VILÁG KÖZT ALSZIK

„A titok a titokban van, / nem az emberben, / engem őrzöl vele. Ha mondasz egy fohászt értem, / nem te imádkozol, / hanem az ima” – írja a költő. Ha elolvasod ezt a könyvet / nem te olvasol, / a könyv olvas téged – teszem hozzá. Viola Szandra műveinek régi ismerőjeként bizonyos vagyok abban, ez a gyűjtemény eddigi legjobb, legegységesebb kötete, amely költői munkálkodásának szinte valamennyi vonását egységes mássá transzponálja, kialakítva ezzel azt az egyéni hangot, különös látást és érzékenységet, amitől nemcsak hiteles lesz a megszólalás, de fontos is. Nagy ívet járt be az alkotó a body art-tól az egyéni mítoszokon és közösségi mitológiákon keresztül a mostani, létösszegző szemlélet- és beszédmódig. Modern vajákosság, népköltészeti behatások, amikor fátyolszerű misztikumon keresztül válik láthatóvá a teremtő mindennapiság; elégikus nyelvkezelés, üvegtestű versek, filozófia és megérzékítés, a tűnődés és lebegés fokozatai… Eltűnnek az alárendelések, végbemegy a mellérendelések törés és megalkuvás nélküli elfogadása. Az olvasó persze csak találgat – a legpontosabb választ mindig a költői szövegek adják meg. Zalán Tibor