Még mindig csak emberi

E könyv közel ezer aforizmája nagyrészt az Alpokban született, magashegyi vándorlások közepette; a céllal, hogy másokat is "vándorgondolkodásra" ösztönözzön, s ehhez gazdag útravalót adjon: s így egyáltalán nem csak a filozófusoknak, értelmiségieknek szól, hanem bárkinek, aki a valódi szellemi gyarapodás örömére vágyik.  

***
„Jó és jobb jobb, mint jó és rossz."
„Mindent egybevéve a mogorvaság a legrosszabb emberi tulajdonság, a derűs lélek a legjobb; abból még közvetve sem ered jó, ebből még közvetve sem rossz.”
„A nevetésért folyó harc. - Az ember nevetésre termett, és arra, hogy ne állja, ha nevetik: a nevetésért folyó harc repeszti meg egyre az ember kérges földjét, s tart el örömteli, fájó szakadékain át.”
„Áldozat. - Önmagadnak áldozni nem áldozat?”
„A mester. - A mester az, aki ivócimborájává tette a részletekben rejlő ördögöt.”