A REMETE

Sokáig tart, míg az eltúlzott önérzet helyét átveszi egy bölcsebb világfelfogás. Persze egy művész sosem fékezheti meg az egóját teljesen, de törekednie kell rá. A világ és a közte feszülő disszonanciát, mely irigységbe csap át sokszor, új utak keresésével lehet csökkenteni. De mi történik akkor, ha ez az út, végsősoron, szélsőséges irányba térít? Olyannyira, hogy a megszerzett sikert sutba dobva a főhős remetének áll? És mi történik akkor, ha N. V. Hulligan krimiírót folyton megkísérti egy bizonyos Nicsak Bálint? Sikerei csúcsán és a vadonban is? Sőt, végül le is győzi a lélek terepein? Mi történik akkor, ha a látszatok (evolúciós siker, művészi siker) világát csak vetíti egy önmaga létezésében is bizonytalan felsőbb hatalom? Nos, ennek próbáltam utána nyomozni agyam dimbes-dombos vidékén, fizikálisan – főleg a nógrádi Nézsán íródott regényemben… Tartsanak hát velem, elbolyongani, egy csodauniverzumba! N. V. [Hulligan]