Viharos időkben

Bíbor sosem tartozott a hétköznapinak nevezhető emberek közé. Egy szerencsétlen baleset után csupán csonkán maradt családjában bízott, addig a bizonyos napig. Akkor lépett be életébe az a személy, aki később mindent a feje tetejére fordított. Már az első találkozásnál izzott köztük a levegő, viszont a lány képtelen volt elfeledni a múltat, elengedni azt, ami gátolta őt a boldogság elérésében. Aser pedig türelmesen várt, segített neki (eltitkolt képességei ellenére is), és mellette állt a viharos időkben. Villámok villództak az égen, ott, ahol Bíbor végre újra önmaga lehetett. Vajon meglelte a módját, miféleképpen becsülje meg elvesztett szerettei emlékét aközben, hogy szerelembe esik, és mer érezni?
"El sem tudod képzelni, mennyi ideje vágytam már erre!"