Tasmán versek

Kedves Olvasó! A látszat csal! Ön most nemcsak egy verseskötetet tart a kezében, - bár való igaz, annak lapjain költemények sorozata található,- hanem Veszprémi Gábor műveit olvasva egy egész életszakasz is kibontakozik előttünk. Bár a könyv fő vonala a szerelem és a nagy Ő körül mozog, lelki szemeinkkel abba is bepillanthatunk, hogy a szerző miképp akar nyomot hagyni a világban, megismerhetjük a zene és a természet szeretetét, valamint a költő erkölcsi értékrendjét is felfedezhetjük. Viszont a fő hangsúlyt mi más is kaphatná, mint a nagybetűs SZERELEM!? Végigkövethetjük ennek az érzésnek a kibontakozását, melynél a szeretkezésekkel teli mámoros éjszakák, vagy épp reggelek is jelentős szerepet kapnak; majd jön a szakítással járó fájdalom, ahol a leírt érzések, mint megannyi pókfonalak, húznak magukhoz minket, olvasókat, és előbb-utóbb azon kapjuk magunkat, hogy már nem is a szerzőtől olvasunk, hanem a szerzővel együtt behálózva, közösen élünk meg minden egyes szót. Egy idő után nincs menekvés. Együtt szurkolunk a szeretett kedves visszaszerzéséért, majd még inkább annak elengedéséért, illetve egy újabb szerelem kibontakozásáért. Végül, kedvcsináló gyanánt Veszprémi Gábor szavain keresztül megosztanék Önökkel pár sort arról, hogy számomra (is) milyen egy valóságos „csoda”, azaz a leges-legszebbik nem: „Mi nekem a NŐI test? Egy harmatcsepp az ajkamon, A finom kéz rá aranyat fest, Sok éjre boruló hajnalon.” Tóth Balázs Gábor Főszerkesztő Tollal.hu - Közélet és kultúra