Infans Esposito

Világokat, birodalmakat megrengető események sorozata kezdődik el ebben a kisregényben. Egy lélekhordozó ereklye és egy balkézről fogant trónkövetelő fattyú cseréje körül kavarog egyre sötétebb politikai vihar az északra szakadt kis diaszpórában.
{MORE}A Padre oly feldúltan járkált fel s alá a szobájában, mint egy ketrecbe zárt vadkan. Dühödt fújtatásai közepette úgy rázta a fejét, mint akinek légy szállt a fülébe. – Azt még megértem, hogy con Koladronál volt egy gyerek – állt meg a döbbenetes híreket hozó lófarkas atyafi előtt -, sőt az a fekete lovag is elvágtathatott egy gyerekkel, hiszen tegnap azzal is érkezett. Az viszont már kevésbé hihető, amit Berondino öcsém állít, hogy Tuttifrento lovag már ide is egy cseregyerekkel állított be. Nem, nem, nem! – kezdett egy újabb körbe. – Akkor nem vitte volna magával a másikat. Vagy ezzel is minket akart összezavarni?… De hát Ranagolra, miért? – Én láttam a gyereket, Padre. És ő állította magáról, hogy az Esposito. – Beszélt?! – Persze. El is zabrálta a lovamat. – Na, köszönöm, eredjél a dolgodra – fújta lemondóan. Megvárta, amíg becsukódik az ajtó, majd bőrrel bevont, támlás székébe zuhant. Kendőjével letörölte csatakosra izzadt homlokát, tarkóját, majd tekintetét a plafonra vetve hosszú percekig gondolataiba mélyedt.