A Szívdobbanásnyi múlt borítóján látható kézzel írott sorok a nagymamám régi receptfüzetéből származnak. Amikor meghalt, tudtam, hogy ezt a kis könyvet meg kell mentenem. Apukám találta meg – hosszú keresés után, a konyhaszekrény mélyén. Lisztillat, régi papír és idő keveredett benne. 

Azóta is otthon van, féltve őrzöm. Nem lapozgatom, mégis tudom, mi van benne. Sóstangli, linzer, apró sütemények – a gyerekkor ízei, az otthon illata, a mozdulatok, amik belém ivódtak. 

Amikor a borítót terveztük, tudtam, hogy ez a kézzel írott világ nem maradhat le róla. Mert minden vonás, minden tintafolt őt idézi. A kézzel írott sorok most nemcsak a receptjeit őrzik, hanem mindazt a szeretetet is, amit tőle tanultam.