Közeleg az az időszak, amikor a legtöbben számot vetnek arról, milyen évük volt. Mi volt a jó, mi volt a rossz, jobb volt-e, mint korábban, és mit kellene jövőre gyökerestől másként csinálni.

Sokan úgy tekintenek az új évre, és főként a január elsejére, mintha egy tiszta lap lenne, ami mindenféle előélet nélkül, patyolatfehéren vár arra, hogy megérintsük. Amire bármivel bármit írhatunk, mert nem tudja, mivel mit írtunk a régi lapokra.

Akik így gondolják, azok szerint egy év egy könyvnek felel, ami január 1-jén nyílik és december 31-én záródik, benne megannyi történéssel. Vagy ha egy év nem is ad ki egy könyvet, de egy vaskos fejezetet mégis, aminek a végére szintén pontot teszünk decemberben.

Érdemes azonban megvizsgálni, hogy mi van akkor, ha nemcsak évszámokból, hanem ciklusokból áll az életünk. Oké, hogy például egy olimpikon 2016-ban lett aranyérmes, ami által megváltozott az élete, de a befektetett munkát nem abban az évben kezdte el, tehát egy ciklust koronázott meg egy érdemmel.

Számos példát fel lehetne még hozni: egy többéves képzés teljesítését, egy régóta kitűzött cél megvalósítását, vagy éppen egy könyv megírását. A befejezés mindig egy adott dátumhoz, évszámhoz kötődik, de a kezdet és a vég között eltelt időszak talán inkább ciklusokban mérhető.

Ha így nézzük, december 31-én nem csukjuk be „kötelezően” a könyvet. Sokkal inkább akkor, amikor valóban véget ér egy történet.