Ez az első könyvem, ami megjelent — és ez önmagában is egy különös, nehezen körülírhatóan szép érzés.

Az elején csak magamnak írtam. Csendben, tét nélkül.

Aztán megmutattam néhány fejezetet barátoknak, és annyi bátorító visszajelzést kaptam, hogy elhittem: talán másoknak is adhat valamit ez a történet.

A döntés, hogy könyv legyen belőle, egyszerre volt izgalmas és törékeny.

Volt, hogy lelkesedtem, máskor megkérdőjeleztem mindent — azt is, ki olvasná el, és azt is, van-e helye ennek a világnak mások életében.

De valahol mélyen mindig ott motoszkált bennem, hogy szeretném, ha megtalálná azokat, akiknek szól.

Most már itt van.

Kézbe vehető. Lapozható. Valóságos.

Amikor először fogtam a kezemben, éreztem a súlyát, az illatát, és hirtelen nagyon csend lett bennem.

Nem diadal volt, inkább egy halk „megérkezés”.

Most már úton van — mások kezébe, mások polcaira, más történetek mellé.

És ha egyszer valakinél emlékké válik, egy megjelölt oldallá, egy félretett gondolattá… akkor pontosan ott lesz a helye.