Egy kínai ismerősöm éppen Márai Sándor A gyertyák csonkig égnek című regényét olvassa – és le is írta, miért pont ez a könyv ragadta meg. 

Különleges élmény látni, ahogyan a magyar irodalom más nyelveken is otthonra talál. Itt Kínában például elérhetők Márai Sándor, Szabó Magda, Kertész Imre könyvei, sőt verseskötetek is. Ismerősömnek különösen tetszett Gárdonyi Géza Egri csillagok története is. 

És nemcsak a regények: Petőfi Sándor versei szintén sokakhoz eljutottak, több fordításban is olvashatók. Sanghajban még szobra is áll, amelyet az itteni magyar közösség minden tavasszal felkeres. 

Íme néhány gondolat az ismerősömtől a könyvről:

„Ez volt az első alkalom, hogy magyar klasszikust olvastam, és először éreztem meg a magyar irodalom komolyságát és tragikumát. A regényben erősen jelenik meg az egyén tehetetlensége a nemzeti sorssal és a történelem áramaival szemben, valamint a mély hazaszeretet, amellyel teljesen együtt tudok érezni. Magyarország és Kína között sok a hasonlóság a kultúrában és a nemzeti lélekben. Remélem, egyre több fiatal nyit majd párbeszédet, és megismeri egymás kultúráját – ez segítheti a barátságot.”

Számomra ez a kulturális csere az egyik legszebb ajándék abból, hogy itt élek: miközben én rengeteget tanulok a kínai mindennapokról és hagyományokról, a könyveknek köszönhetően van, amit átadhatok a magyar irodalomról és kultúráról. 

A könyvek mellett talán a pálinka és a magyar konyha is segít hidakat építeni.