Vannak könyvek, amik nem tanítani akarnak. Nem megmondani. Nem irányt mutatni. Csak leülnek melléd, és azt mondják: hallgass. 

A Stories from a Stranger ilyen könyv.

 

A könyv szerzője Hunter Prosper, akit egy ideje Instagramon is követek. Ápolóként dolgozik, a Covid idején az intenzív osztályon volt szolgálatban, és akkor kezdett el – elsősorban saját maga miatt – idegeneket megszólítani, kérdezni, figyelni.

 

Ez a könyv az Instagram-oldalából született, és nem tudom, elérhető-e magyarul – de a nyelve egyszerű, a tartalma viszont mély. Nem „nagy történetek”, hanem apró emberi pillanatok.

 

Egyszerű kérdések hangzanak el benne. Olyanok, amiket ritkán kérdezünk meg egymástól, pedig mindannyiunkban ott élnek:

– Ki volt az első szerelmed, és miért szerettél bele?

– Mit tanultál legutóbb egy szívfájdalomból?

– Mi a legszebb dolog, amit valaha mondtak neked?

– És mi a legfájdalmasabb?

– Mikor érezted magad a legmagányosabbnak?

– Mit látsz, amikor belenézel a tükörbe?

– Mi az, amit bárcsak kimondtál volna?

– Mi volt a legnagyobb döntés, amit valaha meghoztál?

– Mi volt a legnehezebb búcsúd?

– Mi a legnagyobb tanulság, amit az élettől kaptál?

 

Nincsenek nagy megfejtések. Nincsenek tanácsok. Csak emberek vannak. Történetek. Őszinteség.

 

Olvasás közben többször meg kellett állnom. Nem azért, mert nehéz lenne – hanem mert megérintett. Mert emlékeztetett arra, amit hajlamosak vagyunk elfelejteni: hogy mindenki hordoz magában egy egész világot, még akkor is, ha csak elsétál mellettünk az utcán.

 

Ha szereted az emberi történeteket, ha vonzanak azok a kérdések, amik nem hagynak nyugodni, ha hiszel abban, hogy az empátia néha egy idegen mondatából születik – akkor ez a könyv neked való. 

 

Fontos: jelenleg a könyv csak angol nyelven érhető el, így akkor ajánlom igazán, ha szívesen olvasol angolul — a nyelvezete egyszerű, a mondanivalója viszont mély.