A kínai újév nem egyetlen nap.

Inkább egy lassan kibomló időszak, ami már jóval előtte elkezdődik, és utána is napokig - néha hetekig - tart.

Az ünnep előtt nagytakarítás van: nem csak rendrakás, hanem elengedés is. Azt mondják, a régi balszerencsét söprik ki, hogy legyen hely az újnak. Újév napján viszont már nem szabad söpörni – nehogy „kisöpörd” a frissen érkezett szerencsét.

Sokan még előtte mennek fodrászhoz is, mert újévkor nem ajánlott hajat vágni: a haj a folytonosságot jelképezi, és ilyenkor levágni olyan, mintha elvágnád a szerencsét.

Az ajtókra piros papírok kerülnek, rajtuk kínai karakterekkel. A legismertebb a 福 (Fu), ami szerencsét és áldást jelent. Gyakran fejjel lefelé teszik fel, mert így azt jelenti: „megérkezett a szerencse”. A város ilyenkor tele van kívánságokkal.

És közben ott van a zaj, a piros, a mozgás. Petárdák, tűzijátékok, piros dekorációk mindenhol. Eredetileg azért, hogy elűzzék a rossz szellemeket. Ma már inkább hagyomány – de a zaj maradt. Mintha azt mondaná: most tényleg elkezdődik valami új.

Az újév előestéje a családról szól. Akkor is hazautaznak, ha messze élnek. Az ételeknek jelentésük van: a hal bőséget, a gombóc gazdagságot, a hosszú tészta hosszú életet jelképez. Nem csak esznek – jelentést esznek.

Piros borítékot kapnak a gyerekek, új ruhát vesznek, és ha épp a te állatövi éved van, pirosat viselsz. Nem kell, hogy látszódjon. Elég, ha te tudod. 

Talán ez a legszebb benne: nem a rohanásról szól, hanem arról, hogy együtt legyenek, újrakezdjenek, és egy kicsit reménykedjenek. Nem azért, mert biztos működik – hanem mert jó hinni benne.

És ha már mostanában sokan tesznek ki egy képet 10 évvel ezelőttről: ezzel a fotóval én is csatlakozom. A kép 2016-ban készült, az egyetemi évem alatt, egy külföldi diákoknak szervezett kínai újévi programon.